Jó reggelt, Fejér vármegye!

Reggelente körbejárok a kertben, megcsodálom ahogy a kezdetben még aprócska rózsabimbók napról napra egyre nagyobbra nőnek és végül teljes pompájukban illegetik magukat. A nefelejcs apró, törékenynek tűnő virágait, vagy, ahogy a törökszegfű gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra millió virágot bont, vagy a fügebokrot, amin már csupasz állapotában is látszott, hogy idén is tengersok gyümölccsel fog megörvendeztetni és igen, néha még meg is dicsérem őket (a szomszéd biztosan jókat mulat rajtam, ha hallja). De előfordul, hogy hiába locsolgatom őket, hiába gondozgatom, mégis valamelyik növény úgy dönt, hogy az öröklétre szenderül. Nem tudom, hogy azért, mert időt fordítottam rá, vagy esetleg azért, mert egy kedves ajándék volt, de a látvány mindenképp elszomorító.