Jó reggelt, Fejér vármegye!

Jó napot, mennyibe kerül a csokor? – kérdem, mikor az asszony már épp indult haza a maradék kettővel a bolt elől, ahol addig árulta őket. Darabja hatszáz, tudom meg. Gondoltam, legyen mindkettőnknek jó: elviszem a maradék kettőt ezerért, vetem fel. Elgondolkodva rendezgeti a vödörben lévő vékonyka kerti virágokat, majd nemet int és mondja is. Hát jó, akkor nem, mondom én is, majd szememmel követem, ahogy továbbhalad. Fogja a két kis csokrot és a vödröt, majd beteszi egy felső kategóriás terepjáróba és elmegy. Pont így történt, ahogy mondom. Majd eszembe jut Kati néni és az én mamám, meg az ő fakeretes nyikorgó kocsikájuk, amivel a piacra vonultak szorgosan.