Jó reggelt, Fejér vármegye!

Ha valaki közel kerül a szívünkhöz, legyen az ember, vagy akár házi kedvenc, törvényszerű, hogy elkezdjük becézgetni őt? Mindenféle kedves, vagy épp viccesnek szánt jelzőkkel illetjük, drágám, édesem, csillagom, hercegnőm, bogaram… ez vajon a szeretet egy kifejezési eszköze lenne? Egy jelzés arra, hogy az illető fontosabb helyet tölt be a szívünkben, mint mások? Vagy arra, hogy ő már a „miénk”, hozzánk tartozik? Ha nem becézzük az illetőt, akkor már nem is szeretjük? Az is lehet, hogy egész egyszerűen csak jól esik a másiknak a kedveskedő, bizalmas, csak rá használt szó, talán felvidítja, vagy meghatja… vagy igazából nekünk magunknak esik jól kimondani? Mindenesetre egy-egy ilyen elsuttogott becéző szóban, néha több érzelem lapulhat, mint egy jól átgondolt vallomásban.