Szívügye a mozgás és a sport megszerettetése

„Nem esett messze az alma a fájától!" – Rácz Katalinra pedig teljesen ráillik ez a közmondás. Ahogy találkozásunkkor fogalmazott, valósággal beleszületett a sportba! Olyan családban nőtt fel, ahol központi szerepet játszott a sportolás, hiszen szerettei körében több sportágban is olimpikonok, olimpiai éremmel rendelkező, világ-és Európa-bajnoki érmesek is vannak. Családjában többen is edzősködnek és testnevelést tanítanak, így szinte egyenes útja vezetett ebbe a világba, vagy mégsem? Erre is rákérdeztünk a Székesfehérvári István Király Általános Iskola tesitanárától.

A sport szeretete már kiskora óta létezett, mi motiválta, hogy tanár legyen?

– A felmenőim dacára ikertestvéremmel kifejezetten ügyetlenek voltunk a korosztályunkban, ez is motivált minket abban, hogy belevágjunk komolyabban is az atlétikába. Gyermekkorom példaképe a bátyám volt, aki 110 m-es gátfutóként szinte mindent megnyert. Ikertestvéremmel együtt pedig  csak ámultunk és bámultunk a teljesítményén. Picit irigyek is voltunk rá azt hiszem, hiszen mindig érmekkel tért haza a versenyekről. Erről álmodtunk és álmodtam én is, ami végül megadatott. 9 éves korom óta aktívan sportolok és versenyekre járok mind a mai napig. Emlékszem már ideje korán eldöntöttem azt is, hogy pedagógus leszek. Rengeteget köszönhetek ebben Kis-Kovács Károlynak, a Békési DAC edzőjének, aki óriási türelemmel, szaktudással és folyamatos motiválással elérte azt, hogy lételemem legyen a sport. Saját bőrömön keresztül éreztem azt, hogy mennyit jelent, ha bíznak bennem és én is ilyen pozitív érzéseket szerettem volna adni másoknak, ezért is határoztam el már 12 évesen, hogy pedagógus leszek.

Több évtizede tanít: meglátása szerint ki a jó testnevelő tanár?

– Szerintem a legfontosabb a pedagógus személyisége, hiszen csak az tudja a gyermek személyiségét hatékonyan fejleszteni, aki képes példaként elől járni. Legyen türelmes, következetesen követelő tanítványaival, de mindig megértően segítő. Az eredményes pedagógiai munkához pedig mindemellett fontos a biztos szakmai tudás. Azért is lettem testnevelő tanár, hogy ne csak átélhessem, hanem át is adhassam a mozgás okozta pozitív hatást a különböző korosztálynak. Egy-egy sikeres óra, verseny, a gyerekek lelkesedése újabb energiákat ad számomra. A testnevelő pályafutás folyamatosan kihívásokkal teli, amit nagyon szeretek. Sok múlik rajtunk, hogy megszerettessük a sportot, s örökre szóló attitűdöt építsünk be, ezáltal minőségi életet éljenek a gyerekek a későbbiekben.

Azért valljuk be, hogy manapság a gyerekek igyekeznek  kifogást találni, hogy kihúzzák magukat az testnevelő órák alól. Ön, hogy birkózik meg ezzel?

– Azt előre leszögezném, az én óráimon nem jellemző a mondvacsinált felmentés kérése. Persze kulcskérdés, hogy mennyire tudjuk színessé, izgalmassá, érdekessé tenni a feladatokat a tanórán. Magam is folyamatosan kísérletezek, módszertani továbbképzéseken veszek részt. A közös hang megtalálása a legfontosabb. A mai fiatalok világában központi szerepet játszik az internet és a televízió. Éppen ezért gyakran különböző sportközvetítések nézésére ösztönzöm őket, de olyan inspiráló sportfilmeket is ajánlok nekik, ahol a sportértékek állnak központban, amelyek szintén a tanórákon hasznosítani tudok. Közösségi sportprogramokat szervezek, idén az eredeti pekingi olimpiai fáklyával futhattak, de Bánhegyi Adriennel ugróköteles Guiness-rekord kísérletben is szerepeltünk, sportos tematikus videoklipeket is csinálunk, amik mind motiválók a gyerekek számára.

Mit szeret magában a tanításban?

– A testnevelés egy különleges tantárgy, teljesen eltér a többitől. Sajátossága, hogy nem az iskolapadban ülve, hanem aktív részvétellel, mozgás közben valósul meg az oktatás folyamata, ahol a fizikai és pszichikai tulajdonságok együttesen fejlődnek, pozitív személyiségjegyek alakulnak ki. Aki testnevelőként osztályfőnök jól tudja, hogy a sajátos hangulata miatt, a legjobban ezeken az órákon lehet közösséget építeni. A gyerekek kikapcsolódhatnak, „lazulhatnak”, jól érezhetik magukat, miközben észre sem veszik, hogy ők most éppen tanulnak. A gyerekek belső tulajdonságait is sokkal jobban megismerjük, s azonnal láthatjuk, hogy mit kell erősíteni a gyermekben. A közös tevékenység során a diákok megismerik egymás hibáit, gyengeségeit, erősségeit. Kialakul az elfogadás, a másik elismerése, a közös munka, az előrehaladás, az együtt fejlődés öröme. Miközben a pedagógus-diák kapcsolata is specifikus, közvetlenebb, bizalmasabb lehet, mint más tantárgyaknál. Sokszor a testmozgásban tudják levezetni azt a feszültséget, amik bennük van, s más akadályok leküzdésében is nélkülözhetetlen, a legkomplexebb nevelési helyszín tere a testnevelés óra.

És akkor térjünk rá az elismerésre: az év tesitanára lett Fejérben, sőt az országos címért is harcban volt. Milyen érzések vannak Önben?

– Már az óriási megtiszteltetés volt, amikor a verseny elején felhívtak és tájékoztattak, hogy az ajánlások alapján bekerültem Fejér vármegye legnépszerűbb öt testnevelője közé. Aztán a következő hetekben eldőlt, hogy a 200 fő feletti iskolák kategóriáját megnyerve én képviselem a vármegyénket az országos megmérettetésen. Őszintén szólva először elsírtam magam, hiszen ez egy olyan elismerés, amit soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmiben részesülhetek, de egyben megerősít abban, hogy jó úton járok. Korábban is éreztem, hogy támogató környezetem van, de a verseny óta ez még jobban fokozódik. Nagyon hálás vagyok a sok pozitív visszajelzésért, biztató szavakért, a szeretetükért. A verseny nagy motivációt adott, hogy a pályafutásom további éveiben is azon leszek, hogy a tanítványaimmal megszerettessem a mozgást, s az egészséges életmód és a hasznos szabadidő eltöltés felé mutassak utat.