Tőlünk függ, merre megy tovább a világ!

– Gyakran utazik külföldre, sok országban oktat. Hol járt legutóbb?
– Ausztriában, ahol ismét találkoztam ukrán és orosz tanítványaimmal. Az elmúlt hónapban ünnepséget rendeztünk: nagyon jó volt látni, hogy Isten iránt elkötelezett tanítványaink, akik mesterfokon, vagy még annál is magasabb szinten tanultak, készhez kapták diplomáikat. Imádkoztunk értük, mielőtt hazaindultak volna. Ukrán tanítványaim azóta egy rendkívül kemény világba érkeztek meg, hiszen többen közülük tábori lelkészként szolgálnak a fronton, de orosz diákjaim is nehéz helyzetben vannak, ám másként. Oroszország megosztott a békére törekvők és azok között, akik folytatni kívánják a harcot. Az ideológiai csatározást mindenhol látjuk szerte a világban, de a legrosszabb az, ahol fegyveres konfliktus alakul ki és az emberek nap, mint nap az életüket kockáztatják. A háború és a béke kérdése eszközzé vált azon ideológiák előre törésének útján, amelyek újra próbálják rajzolni a világot. A tét nagy. Elmenjünk egy liberális, értékek nélküli világ felé, ahol mindent szabad, és mindenkinek a saját igazsága az uralkodó igazság, miközben elvettetnek olyan régi értékek, mint a család, a haza, a nemzetállam? Az ifjabb generációk tagjai multinacionális cégeknél dolgozva egy globalizált környezetben talán már nem is értik ezeket a fogalmakat. Természetesen nem csak ukrán és orosz hallgatóink vannak, sokan érkeznek hozzánk például Albániából, Szerbiából, Koszovóból, Közép-Ázsiából, Afrika országaiból. A saját hazájukban mindannyiuknak a keresztény hitet képviselve kell szolgálniuk.

– Pontosan mit tanít?
– Missziológiát, amely nem más, mint a teológia és a szociológia összekapcsolódása. Amit kiolvasunk a Biblia üzeneteiből és küldetésként megjelenik az életünkben, azt kell válaszként adnunk a jelenlegi társadalom konkrét kérdéseire. Ezért fontos számunkra, milyen folyamatok zajlanak a világpolitikában.

– Amikor elbúcsúzik a hallgatóktól, akik közül számosan életveszélyes körülmények közé indulnak, az életükkel játszanak, milyen szellemi-lelki útravalót ad nekik?
– Mi nem csak egyetemként működünk, ez egy hívő közösség is, barátok, lelki testvérek vagyunk, ismerjük egymást és egymás családját. Sajnos több olyan hallgatóm volt, akikkel már nem találkozhatok: egyikük elesett az ukrán fronton, ahol tábori lelkészként szolgált, több közép-ázsiai hallgatóm tűnt el úgy, hogy senki sem tud róluk, mert börtönbe vitték őket. Nem lehet róluk kérdezni, lehetetlen utánuk nyomozni: vagy élnek valahol szörnyű körülmények között, vagy még rosszabb történt velük. Az útravaló kétféle. Az egyik szolgálati jellegű, hogy tudják, mit kell tenniük. A másik személyes, érzelmesebb. Könnyes szemmel imádkozunk értük a saját nyelvükön és egy közös nyelven. Egészen megható pillanatok ezek, hiszen nem lehet tudni, mi történik velük később, főként azokkal, akik olyan országokba érkeznek, ahol üldözik a keresztényeket, háború dúl, vagy diktatórikus a rendszer. Megerősítjük őket abban, hogy a küldetésük Istentől való, hűségre és bátorságra biztatjuk őket.

– Egy kereszténynek miként tanácsos viszonyulnia az aktuális helyzetekhez, a politikához?
– Jeremiás próféta könyvének 29. részében, a 7. versben szerepel: „Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” Azaz azt mondja Izrael népének, hogy munkálkodjanak a város jólétén, ahol élnek majd a fogság idején. Könyörögjenek érte, mert annak jólététől függ a saját életük. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert a korabeli fogalmak közül egy lényegeset vetít elénk: a polist. A polis ógörög szó, városállamot jelent. Várost, amely maga az állam. A városnak gyakorlatilag elkötelezettje volt minden polgár. Az üzenet ez: ha éltek egy nemzetben, egy ország területén, akkor kötelességetek dolgozni, könyörögni és tenni érte! „Ora et labora”, azaz „Imádkozzál és dolgozzál”, szól a bencések jelmondata. Kérjük az Isten beavatkozását, de vegyünk részt az állam, az ország életében és munkálkodjunk annak jólétén. De számos más bibliai példát is látunk erre, a leghíresebb történet Józsefé. Ott van Egyiptomban, egyistenhitéhez képes destruktív istenek sokasága között, de József beáll a fáraó mellé, mai értelemben véve kabinetfőnökének. És kiépít egy olyan rendszert Isten segítségével, amely Egyiptom javát szolgálja, de aztán a saját népét is megmenti ezzel. Szerintem ennek a kreatív feszültségében él minden olyan keresztény, aki helyesen értelmezi a saját identitását, létét. Mi a mennyek országának állampolgárai vagyunk, végső soron nem tartozunk a Földhöz, de mi egy nemzetnek is az állampolgárai vagyunk. Ezt azért nevezem kreatív feszültségnek, mert ez néha ütközik, egy földi ország törvényei néha ütköznek Isten országának törvényeivel.

– Minden körülmények között együtt kell működni?
– A Szentírásban is látjuk a példákat arra, hogy Isten embereinek mindig tudniuk kellett, hol a határ. Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkészt, teológust röviddel a második világháború vége előtt, 1945. április 9-én, húsvét után végezték ki a flossenbürgi koncentrációs táborban. Ő eljutott odáig, hogy nemet mondott a nácizmusra, és az életével fizetett azért, mert nem lehetett tovább hallgatnia a háborús uszítást, tűrnie mindazt, ami a zsidó néppel történt. Ha Krisztus tanítványaként élek ebben a világban, akkor az életemet teszem rá. Van egy határ. Ha valaki azt látja, hogy az adott ország, ahol él, rohan az istentelenség irányába és istentelenséget követel meg az alattvalóitól, például embercsoportok kiirtását, vagy háborúk kirobbantását, akkor jogos az ellenállás. De ha csak annyi a gondunk, hogy anyagilag nehéz a helyzetünk, vagy valaki éppen nem szimpatikus, nem tehetjük meg azt, hogy nem engedelmeskedünk.

– Háború és béke választása volt néhány napja, legalábbis az uniós voksolást így is lehet értelmezni. Keresztény szemszögből miként értékeli a történteket?
– Úgy is válaszolhatok, hogy rávilágítok, miként látom a politika és a kereszténység kapcsolatát. Nekem fontos a polis, a város, az állam, ahol élünk, hiszem, hogy munkálkodni kell érte. Sokan felszisszennek, amikor papok, lelkészek a szószéken megmondják, kire kell egy választás alkalmával szavazni. A saját gyakorlatomban, a gyülekezetben és az egyetemen sem említem a pártok és a politikusok nevét, de van, amit nagyon a hallgatóim szívére helyezek. Ez pedig az, hogy figyeljék az értékrendet azon pártok és politikai erők esetében, akik az arénában vannak. Próbálják megvizsgálni, melyik értékrend egyeztethető össze az ó- és újszövetségi Szentírásban leírt elvekkel, mely politikai erők, pártok programja megy azokkal szembe, vagy képvisel istentelenséget. Mindig arra biztattam mindenkit, hogy menjen el szavazni. Ezzel kapcsolatban elsősorban a kötelesség és a jog fogalma jut eszembe, de a legfontosabb, hogy munkálkodva egy ország jólétén helyes értékrend alapján tudjunk szavazni. Most azt láttuk, hogy bizony nagyon komolyan állást foglaltak az emberek a háború kérdéséről. Nekünk ez a nagyon fontos, mert a baptista egyház jelmondata a 37. zsoltárból való: „A jövő a béke emberéé”.

– Miért téved az, aki nem veszi komolyan a háborús veszedelmet?
– Sok háborús országban jártam. Az a legszörnyűbb. A magyar állampolgárok némelyike azt nézi, hogyan élnek például Svájcban, és azt hiszi, nálunk mennyire rossz. Nem akarok senkit lenézni, mert tudom, sokan a létminimumon, vagy annál is rosszabb körülmények között élnek. De már generációk felejtették el, milyen a háború, lassan meghaltak az öregjeink, akik megtapasztalták a világégés gyötrelmeit. Olyankor a legenyhébb kérdések közé tartozik, hogy van-e mit ennem holnap. Ehelyett az a kérdés, vajon él még a fronton harcoló édesapám, fiam, unokám, nagypapám, bátyám és öcsém, és most már a húgom, a nővérem, hiszen Ukrajnában már az egészségügyi és szociális végzettségű nőket is elviszik katonának. Az a kérdés, hogy a falut, ahol lakom, lerohanják-e éjszaka, a következő órában becsapódik egy rakéta? És ha lerohannak, mi lesz? Egészen szörnyűséges és borzasztó a háború, és ha nem keveredünk bele, nem sodródik bele az egész Európai Unió, összetehetjük a két kezünket. Legyen akármilyen infláció és akármilyen elégedetlenség, azok elenyésző problémák ahhoz képest, amit egy háborús veszély jelent.

– Úgy tűnik, végre Nyugat-Európában is kezdik megérteni ezt.
– Abszolút. Németországban is, de a jelzés Franciaországban a legnyilvánvalóbb. Macron politikája növelte legjobban annak a veszélyét, hogy háborúba sodródik az Európai Unió, ennek ő volt a leghangosabb szószólója és ő lett a választások legnagyobb vesztese. Ez reményt ad nekünk arra nézve, hogy talán mégsem csinálnak ostobaságot. Persze, hogy Isten a nagy gondviselő, persze, hogy Ő irányítja a nagy folyamatokat, de abban bennünket használ, hogy a világ sorsa merre fordul. Nekünk nem fatalista módon kell a helyzethez viszonyulnunk. Egy ismerősöm mondta: „Úgyis mindegy, mit teszünk, mert Isten már eldöntötte, mi lesz velünk, lesz-e háború, vagy világvége.” Állj! A keresztény hit nem fatalista! Nem azt mondja, hogy ha úgy van megírva, úgy is kell lennie. A Szentírás alapelveket fektet le, irányokat, utasításokat, parancsokat ad, és ezeket tudjuk jól vagy rosszul alkalmazni. Isten ezt is figyeli és kalkulálja. Többek között ezért nincs leírva a Bibliában az, mikor lesz a világvége, ezért nem értünk egyet azokkal a vallási közösségekkel, akik néha megprófétálják, hogy például július 6-án vége lesz mindennek. Az nem úgy van, hogy mi emberek, mint a bábuk, csak létezünk. Nagyon sok függ a döntéshozóktól, és ilyen értelemben, ha kicsiben is, mi szavazók is döntéshozók vagyunk. Tőlünk függ, merre megy tovább a világ.

– Orbán Viktor miniszterelnök valahogy úgy fogalmazott, hogy az uniós választás csak az első forduló, novemberben az Egyesült Államokban is változásra lesz szükség. Ön szoros kapcsolatot ápol sokakkal a tengeren túlról. Ők mit mondanak?  Miként készülnek az elnökválasztásra?
– Hasonló feszültségek és kétségek tapasztalhatók ott is, mint Európában. Szolgálatom és munkaköröm kapcsán gyakran járok az Egyesült Államokban, éltem is ott egy ideig. Több mint húsz államban lakókkal van valamilyen kapcsolatom, világiakkal, gyülekezetbe járókkal egyaránt. Nagyon nagy a feszültség, különösen a közelmúlt történései, Donald Trump elítélése miatt. Nem tudni, mi lesz vele, ítélhetik négy, de százharmincnégy évre is, miközben előfordulhat, hogy nem kell leülnie egyetlen napot sem. Az elmúlt héten járt nálam egy amerikai házaspár, a férfi megyei bíró, a felesége doktornő, értelmes, olvasott emberek. Hihetetlen nagy félelmekkel és aggodalmakkal készülnek a novemberi választásokra, még a fegyveres erőszak lehetőségét sem zárják ki főként akkor, ha Trumpot börtönbe zárják és megakadályozzák, hogy elinduljon az elnökválasztáson. Olyan szintű megosztottságot látni Amerikában, ami korábban nem volt jellemző. Mindig versenyzett a két nagy erő, a demokratáké és a republikánusoké, de ha valakit elnökké választottak, akkor beállt mögé mindenki, hiszen egy az ország, egy a nemzet, egy a zászló. Ez a Biden-adminisztráció alatt megszűnt, mert olyan messzire mentek el a politikai mozgások és dinamikák, hogy a republikánusok nem tudtak tovább az elnök mögött maradni. Erős az amerikai társadalom megosztottsága, és csak reménykedhetünk abban, hogy ez nem torkoll majd egy újabb polgárháborúba. Erőteljesen ott is a háború és a béke kérdése lesz a választások meghatározó tényezője. Lehet, hogy valakinek Trump nem szimpatikus, nekem is van személyes véleményem róla, a karakteréről, a jelleméről. De az nem kérdés, hogy az ő idejében nem indult háború, nem gerjesztett konfliktust, Izrael pedig a legjobban volt pozícionálva az arab államok szorításában. Trump ígéretet tett arra, hogy nagyon rövid idő alatt véget vet az ukrán-orosz háborúnak. Ez számunkra fontosabb, mint az, hogy a tengerentúlon mi lesz az LMBTQ közösséggel, megmaradnak-e a családok, mi történik a házasság intézményével, vagy Amerika végképp elmegy abba az irányba, ahol ezek az értékek eltöröltetnek.