Divattervező, barkácsoló és programozó palánták tábora

Itt a Béke városrész paneljei között kicsit megbújva, van egy sziget. Egy olyan hely, ahol varázslatos dolgok születnek. Ahol varázs van meg csoda, ott öröm is van… és a vidám gyerekeknél jobb dolog nem sok van. 

Én ezért szeretek mindig és minden alkalommal ellátogatni a Digitális Közösségi Alkotóműhelybe, ahol csivitelő gyerekekkel találkozhatok, akik éppen akkor azaz mindig komoly munkával vannak elfoglalva. A műhely fenntartója és működtetője a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum, amely az idén is tábort pontosabban táborokat szervezett általános iskolásoknak. A jelentkezők választhatnak, hogy a textil varázzsal, a barkácsműhellyel vagy a kocka kuckóval szeretnék az egy hetes táborozásukat múlatni.

Csuti Katica és Sonkoly Natália a textilvarázs műhelyben éppen nagyon elfoglaltak voltak. Éppen a saját divatmárkájukat a Naticát tervezték meg, a logót pedig rá szeretnék nyomtatni a ruhájukra, hiszen márkajelzés nélkül egyetlen egy ruha sem ér semmit. Kétrészes ruhát terveztek, meg is varrják. 

A nagyobbak közül egyik egy felsőt készít. Csuti Borbála a próbabán mutatja meg nekem az általa megálmodott ruhát:

– Először csak a próbababán próbálgattam az anyagot, s majd ez a nyakba akasztós felső lesz belőle, mivel a babának és nekem is ugyanaz a méretünk, így én fogom hordani.

Borcsi és Galambos Szonja márkája az Oriana, tavaly hozták létre, már itt a táborban weboldalt is készítettek hozzá, ahová a kész alkotásaik és terveik már felkerültek, az idén ezt folytatják.

Tankó Nóra kötényt varrt, Szonja is kábeltartót is készített mellé.

Barkácsműhely vezetője Gulácsi Zoltán elmondta, hogy volt, aki madárodút, bogárhotelt készített. Daróczi Luca Pusztaszabolcsról érkezett, és az asztalos eszközöket arra használta, hogy egy gyerekjátékot, pontosan egy kereken guruló tőkés récét hozott létre Gulácsi Zoltán segítségével.

Molnárné Lukács Anita táborvezető, aki varrás és divat iránt érdeklődőkkel foglalkozik a táborban:

– Ezen a héten az alkotó táborba jelentkezhettek a gyerekek. Az alkotótábor egyike egy digitális szekció, ahova a digitális szakember segítségével a weboldalkészítést, a 3D-nyomtatást, a 3D- tervezést és egyéb számítógép-összeszerelési feladatokat sajátíthattak el a jelentkezők. Van egy barkácsműhelyünk is, ahol a digitális közösségi alkotóműhely barkácseszközeit használva bárki készíthet fából vagy rétegelt lemezből elképzeléseinek vagy az ötleteinknek megfelelő tárgyat. És hát itt van egy textil szekció,, ahol most egy kis divattervezés folyik, kreatív varrás alapgyakorlatokkal ismerkedhetnek meg a táborlakók, így a többi között kötényeket varrtunk, kábel-tartókat és hasonlókat. Délután pedig mindenki azon a területen próbálhatja ki magát, amelyikhez éppen van kedve. Az alkotó tábort megelőzően egy pályaorientációs tábort tartottunk. 

Melyek a tapasztalataitok?

– A pályaorientációs tábor már többéves múltra tekint vissza, nagyon szeretik a gyerekek. A Dunaújvárosi Szakképzési Centrum középiskolái egy-egy nap bemutatják, hogy milyen érdekes szakmákat lehet náluk tanulni. Így például nagyon izgalmas volt számukra, hogy kipróbálhatták a „munkát” a vegyészlaborban. Ellátogattunk a kereskedelmi iskolának a tankonyhájára is. Felöltözhettek a szakácsok munkaruháiba, megnézhették, milyen egy nagyüzemi konyha, kipróbálhatták, hogyan működik. A szakmai orientációs tábor tehát segít szakmát választani a felső tagozatos diákoknak, az alkotótábor pedig arról szól, hogy a diákok kreativitásuknak biztosítsunk teret. Korábban a pályaorientációs tábor, most az idén az alkotótábor volt népszerűbb. Vannak visszatérő táborozóink is, de ezalatt az egy hét alatt és a közös munka során igazi közösséggé kovácsolódnak. A gyerekek nagyon aranyosak, kreatívak, szabadok, jól érzik magukat, hiszen nálunk kipróbálhatják az ötleteiket, nagyon jó barátságokat kötnek, látszik, hogy feloldódnak. Nálunk is úgy történik minden, mint minden hasonló táborban. Az első nap egy kicsit félénkebbek, a másodikon már oldottabbak, a tábor végére meg jön az elválás miatti szomorkodás és vége miatti pityergés is.

A „kockák” kuckójában az informatika iránt érdeklődő fiúkat sokkal nehezebb szóra bírni, de kapok egy 3D-vel éppen akkor - az ötödik óra végén - kinyomtatott sárkányt, és kapok egy kulcstartót is. A 3D-vel nyomtatott bitcoinra csak rácsodálkozhatok. Elmesélik, hogy ennek valós piaci értéke is van, akár ezerötszázat is megadnak érte. 

Egy műanyag érméért?

– Persze, az időt, amíg 3D-vel elkészül, azt fizetik meg.

Hartmann Balázs és Orosz Előd barátok, a Petőfi iskolába járnak, most lesznek 8. osztályosok. Szeretik az informatikát, ezért döntöttek úgy, hogy kipróbálják a tábort. Nagyon jól érzik magukat, érdekes és változatos mindaz, amit kipróbálhatnak, terveik szerint a Rudasban tanulnak tovább. Barta Huba a Móriczba jár, s bizony a weblap-készítés az, ami igazán megragadta.

– Főleg azok jönnek, akiket érdekel az informatika – magyarázza Szabó Zoltán, aki informatika kurzus vezetője, s igyekezett úgy összeállítani a tábor programját, hogy érdekes legyen és változatos számukra. Egyébként nem csupán fiúk, hanem lányok is jelentkeznek a programra. 

Zoltán egyébként nagyon szeret foglalkozni a gyerekekkel elmondta, nem csupán azért, mert még ő is még fiatal, hanem azért is, mert hasonló a hasonlókat vonzza. A számítógépek világa iránt vonzódók mindig megértik egymást. Egyébként, hogy ez a tábori kaland még teljesebb legyen, a legjobbak ajándékot is kapnak Zolitól, de a legfőbb attrakció, hogy a pénteki zárásra vendégül látja a táborlakókat egy palacsintázásra.

A Béke városrészben a Lajos király úti épületben izgalmas és hasznos tábor ért véget. Jövőre folytatódik… Remélhetően. 

Cikk szerzője: Fekete Györgyi / duol.hu

Az eredeti cikket ide kattintva tekinthetik meg.