Ma 26 éve, hogy futva nekiindult a Magyarország-Finnország távnak

Az utóbbi írásaink nagyrészt István közösségi kezdeményezéseiről szóltak, Újra úton az olimpiai fáklya programjáról, a mikulás futásokról vagy épp a Bregyó nyári tábori foglalkozásairól. Most azonban az emlékezésé a főszerep, ma 26 éve volt ugyanis, hogy futva vágott neki a Magyarország-Finnország távnak. 1998. július 17-én indult útnak Dunaújvárosból, hogy meghódítsa ezt a futva igen hosszú szakaszt.

Ő maga így emlékezett vissza a több hónapon át tartó útra a közösségi médiában: 

– A magyarországi szakaszon végig 35-38 Celsius-fokban róttam a kilométereket. Ausztriában könnyebb volt a hőmérsékletet illetően, viszont a terep igen változatos, dimbes-dombos. A német szakaszon, volt minden: hőség, vihar, és az útszélén hagyott guminő. Dániában a fantasztikus táj, az átkelés Svédországba maradandót nyújtott. Svédországban (is) rengeteg tó, pazar szép táj, na és vipera kígyókat kerülgettem az útszélén, amitől a frász kerülgetett. Rengeteg segítséget kaptam a svédországi magyaroktól (is), ezúttal is köszönöm! A finn szakaszt Magyarország budapesti nagykövetségétől folytattam a nagykövet úrral való beszélgetés után. Feljebb, Lappföldön találkoztam jávorszarvassal, és az a rengeteg tó, és a finnek szeretete, fogadása, felejthetetlen a mai napig! A megérkezés október 1-jén 12 órakor volt, az északi sarkkörnél a Mikulás otthonánál, a hatalmas napló, rengeteg gyermek rajz átadásával – emlékszik vissza István közösségi oldalán.

Ugyan futni már valóban nem fut ekkora távokat, de továbbra sem adta fel, hogy gyakorolja a mozgásnak ezen formáját, sőt mint ahogy azt írtuk is, másokat is erre ösztönöz. E hét pénteken például lakóhelyén, Mezőfalván lesz váltó fáklyafutás.