Nem mester, de mesteri szinten készíti késeit a zámolyi rendőr

A Polgárdi Rendőrőrs tagjai idén lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek Rómában a Svájci Gárda új belépőinek eskütételén. A küldöttség ajándékokat is vitt magával köszönetképpen, közöttük egy nagy séfkést, amit a gárda parancsnokának szántak és szépen, díszdobozba csomagolva nyújtottak át. A gárda séfje is megcsodálta az alkotást, amelyet egy rendőr készített zámolyi műhelyében: Béres Tamás, a Fejér Váregyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Helyszínelő Osztályának törzszászlósa, bűnügyi kutyavezető. 

Családi örökség

Béres Tamásnak két hobbija van: a kutyák és a kések. Szerencsésnek mondhatja magát, hiszen egyik a munkája, a másik a hobbija. Éppen az interjú készítésének napján, július 1-jén volt 22 éve, hogy Debrecenben belépett a rendőrség kötelékébe. Annak is éppen ez a napon volt 18 éve, hogy megnősült és feleségével eldöntötte, az ország nyugatibb részén kezdik meg közös életüket. Így kerültek először Csórra, ahol Tamás körzeti megbízott lett, később Zámolyon folytatta a szolgálatot, ahová 2011-ben költöztek át. Közben megszerezte a kutyavezetői képesítést, így ma már a megyei kapitányságon dolgozik. És hogy honnan jött a késkészítés? – Néhány éve kezdődött minden, amikor szerettem volna megélezni a késeinket. Mivel otthon, Hajdú-Biharban a családom több mint 50 éve foglalkozik köszörüléssel, illetve késkészítéssel – nagyapám volt az első -, beszereztem egy saját gépet. 

Nagyapámhoz hasonlóan, famarkolatos kések készítésébe fogtam és azt, hogy végül célba értem, a sok gyakorláson túl az építő jellegű kritikáknak és a szakemberektől kapott jótanácsoknak is köszönhetem – mesélte Tamás, akinek az első csiszolások közben keletkező jellegzetes szagok egy csapásra visszaidézték a gyerekkori emlékeit: nagyapja balmazújvárosi műhelye mellett hintázva sokszor érezte ezeket. Műhelytitkokat azonban nem lesett el tőle, mivel akkoriban nem érdekelte, hogy készülnek a kések. A műhelybe egyébként is tilos volt egyedül belépni, hiszen az többszörösen életveszélyes hely. Tamás gyerekei is tudják: csak édesapjuk jelenlétében tartózkodhatnak odabent. 

Nem mestere, csak "művelője"

Szerencsésnek mondhatja magát azért is, mert a kudarcélmények elkerülték. Egyetlen esetet kivéve. – A faluból hoztak hozzám egy fodrászollót, hogy élezzem meg. Régi, patinás darabról volt szó, amit nagy becsben tartott a tulajdonosa, aki kizárólag bajuszvágásra használta. Ám az asszony egyszer, titokban persze, farmert vágott vele. Szaladt is hozzám utána kétsgébeesve, hogy kiment az éle, kért, hogy élezzem meg, különben neki vége! Sosem köszörültem még ollót azelőtt, gondoltam, mielőtt nekifogok, felhívok egy tapasztalt mestert, hogy megkérdezzem, mire kell odafigyelnem? Pista bácsi el is látott jótanácsokkal, ám többszöri köszörülés és kalapálás ellenére az olló az utolsó fél centiméteren csak nem akart vágni. Több mint 3 óráig küzdöttem vele. Akkor megint felhívtam Pista bácsit, aki csak annyit mondott: azt a fél centit köszörüld le nyugodtan! – mesélte nevetve.

A beszélgetés folyamán Tamás többször is hangsúlyozta: ő nem mester! A késeket – kevés kivételtől eltekintve – nem maga készíti az első lépéstől az utolsóig, bizonyos munkafolyamatokra megvannak a bejáratott cégei, a tervezésre az embere. A penge csiszolását, polírozását, fényezését és élezését, illetve a markolat készítését viszont mindig ő csinálja. Egyes lépésekben a gyerekei és a felesége is részt vesznek. A zámolyi önkormányzattól engedélyt kapott arra, hogy a késeken használja a település címerét, ami fölött a saját neve is olvasható. Ezt a bélyeget rendszerint legidősebb fia nyomja a pengékbe, a felesége pedig az utómunkákat végzi. A műhelytakarításba is mindenki bekapcsolódik. 

Ahogy a kedve tartja

Béres Tamás kései egyediek, nem célja követni az aktuális trendeket. - Talán meglepő, de általában véve a késeket nem szeretem! Készíteni őket, azt igen! 

 Azt szoktam mondani: van egy főállásom, ahol megmondják, mikor, mit csináljak! Szabadidőmben szeretnék a magam ura lenni, nem azon stresszelni, hogy egy megrendelés elkészül-e időre, vagy hogy tetszeni fog-e a megrendelőnek? Úgy gondolom, megengedhetem magamnak ezt a fajta szabadságot, hiszen nem ebből élek – árulta el Tamás.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem figyel oda a küllemre, a minőségre vagy az éltartósságra és azt sem, hogy nem ad el egy darab kést sem. A vásárló viszont csak abból tud választani, ami éppen van, de higgyék el, így is szép számmal akadnak elégedett vevői! Többek között a Polgárdi Rendőrőrs parancsnoka, aki – ahogy azt már fentebb említettük - a zámolyi műhelyből választott ajándékot egy igazán prominens személynek.