Nem volt gond a könyvvásárlás?

Egy könyves ötlet

Volt idő, amikor a családoknak nem okozott gondot a könyvvásárlás, legalábbis erről tanúskodik egy a Fejér Megyei Hírlap 1974. szeptember 9-én megjelent lapszámában olvasható cikk: „Tankönyves napokat élnek tanárok és tanítványok most, az új iskolaév kezdetén. Ezerszám fogynak a könyvesboltokból a tankönyvek, szépek, jól szerkesztettek, a mind gördülékenyebb, színvonalasabb iskolai oktató-nevelő munkát segítők. Életszínvonalunk jelenlegi fokán feltehetően alig akad család, amelyben súlyosabb anyagi gondokat okozna a könyvvásárlás. Hol van már az az idő – a mai felnőttek gyermekkora – amikor, akár két-két és félévtizede is, még „közelharcot’ vívtak az iskolák kisdiákjai a használt tankönyvek megszerzéséért? De, ha módosabbak vagyunk is, minek pazarolni? Miért kell veszendőbe (szemétbe vagy jobb esetben a szekrény aljába) jutnia a használt tankönyveknek? Hiszen, ha átmenetileg is, még mindig késhet egy-két tankönyv kiadása. S a még jó állapotban lévő használt tankönyvek tovább hordozhatnák a tudást, az ismereteket egy-két évfolyamon át, például, a nevelőotthonokban vagy másutt. Érdemes elgondolkodnia, úgy vélem, minden iskolai igazgatónak ezen az ötleten. Elvégre hasznosat tenni – még ha csupán pár forintnyi értékről legyen is szó – mindenképpen méltó, s nagyszerű dolog.”

Egyszer véget ér?

1984-ben úgy tűnt, van, ami soha nem ér véget: „Az Élet a végességek láncolatán keresztül végtelen. Tudjuk, talán születésünk pillanatától. Megszoktuk hát, hogy előbb-utóbb minden véget ér. Vannak mégis öröknek tűnő dolgok. S ilyen az Onedin tv-sorozat, amely elkezdődött valamikor a végtelenben, kétszer már úgy tűnt vége, de aztán mindig folytatás következett. A legutóbbi most 4-én kezdődött. S mint az örök életű dolgoktól elvárhatjuk, az idő megállt a szereplők fölött, Elizabeth és James sokat látott arca öregedés nélkül tekint a kamerákba, s kifutnak a hajók százezredszer is a kikötőkből.” – olvasható az 1984. szeptember 9-én megjelent hírlap hasábjain.