Jó reggelt, Fejér vármegye!

A hetedik emeletről költözöm. Aki átélt hasonlót, pontosan tudja, mit érzek most. A reggeli kávé keserű a számban, a derekam mintha fából lenne, az ujjaim vége sajog a bútorszereléstől. A liftet csak időnként használom, nem foglalom le teljesen, de így is morog a lakó, aki bizonyára repülve vitte fel a cuccait annak idején a maga lakásába. Kezd kijönni belőlem a szociopata, miközben összeszámolom, hányszor költöztem életemben. Komoly szám a végeredmény, pedig többször megfogadtam, hogy ahol vagyok, én onnan már csak oda megyek tovább, ahová sem bútorokat, sem szőnyeget, de még egy fazekat sem kell magammal vinnem. Ám ma még itt vagyok, és fészket rakok egy másik helyen, amelyik ugyanúgy átmeneti lesz, mint bárkinek bármelyik otthona ezen a világon.