Székesfehérvár belterületi szakaszát is védi az árvíztől a fehérvárcsurgói tározó

Ez egyébként a jelzés nélkül is egyértelmű, hiszen a part szinte minden részén hatalmas munkagépek dübörögnek, követ, építőanyagot szállító teherautók jönnek-mennek óriás földkupacok között, a víz szélén néhol friss kőszórások vannak, másutt több méter hosszan húzódnak az újonnan lerakott betonlábazatok. A munkálatok a tározó árvíz­védelmi fejlesztésére és bővítésére szolgáló projekt megvalósítását szolgálják.

Százszázalékos támogatottság

A munkát – jövő évi befejezéssel – a Séd–Nádor–Gaja vízrendszer rehabilitációjának első ütemeként, pályázati konstrukció keretében az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Közép-­dunántúli Vízügyi Igazgatóság konzorciuma valósítja meg a tenderen százszázalékos támogatottsággal elnyert 2,1 milliárd forintból. A fejlesztésnek nagy a jelentősége. Eredményeként mintegy hárommillió köbméterrel na­gyobb lesz a hasznos tározótér, és jelentősen nő a tározható vízmennyiség. A Gaja-patak alsó szakaszán és a Nádor-csatorna mentén növekszik a vízszolgáltatás biztonsága, s a téli, tavaszi vízhozam összegyűjtésével lehetővé válik aszályos időszakban a rugalmas vízpótlás, valamint újabb öntözési, halastavi és egyéb vízigények kielégítése. Amellett hogy a vízkészlet-gazdálkodás szempontjából javul a vízrendszer állapota, a projekt megvalósítása alapvetően a vízrendszer ökológiai állapotát is javítja majd. Mindezek hatására erősödik a tározó alatti Gaja-­szakasz és a Nádor-csatorna „zöldfolyosó” jellege, gazdagodik a környék vízhez kötődő állat- és növényvilága, s kedvezőbb pihenő- és táplálkozóhelyre találnak a térségben a költöző madarak. A kibővült vízfelület, a felfrissülő, megszépülő környezet pedig nagyban hozzájárul a térség ökoturisztikai vonzerejének növeléséhez.

A fejlesztés elsődleges cél­ja az árvízbiztonság megőrzése. Ez azért nagyon fontos, mert az utóbbi években előtérbe került a tározó árvízcsúcscsökkentő szerepe. A klímaváltozás következtében ugyanis a Séd–Nádor–Gaja vízrendszer vízfolyásain is egyre gyakoribbak a heves lefutású árhullámok, az úgynevezett villámárvizek. A környéken élők és a vízügyi szakemberek ma is emlegetik 2013 tavaszát, amikor 7,5 millió köbméter vizet kellett a tározóban visszatartani, hogy megmentsék az árvízkároktól nemcsak a környéket, hanem Székesfehérvár belterületi szakaszát is. Ez a veszély a projekt megvalósításával nem ismétlődhet meg, mivel a munkálatok során elvégzik a völgyzáró gát megerősítését és a kapcsolódó létesítmények fejlesztését is.

Jó ütemben haladnak

Tóth Sándor, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese szerint jó ütemben haladnak a munkák. A tározóteret már megtisztították a munkát akadályozó növényzettől – az eltávolított cserjéket, fákat pótolják majd –, s végzik a földmunkákat. Folyik a bővítéshez szükséges magasságban történő szigetelés, építik a tó egyes részeit látványra mintegy partfalként szegélyező betonlábazatokat, de a feszes munkatempó mellett is rengeteg munkájuk lesz még a kivitelezőknek.

A rájuk váró feladatokat hosszan lehetne sorolni, most csak néhányat említünk meg. A tározókapacitás bővítése mellett többek között el kell végezni a völgyzáró gát, a vészárapasztó, valamint az oldaltöltés és több műtárgy átépítését, a kereszttöltés építését, a tározótér rendezését. Bővíteni kell a fenékszigetelést, továbbá megvalósításra vár az erdei út megemelése és a biztonságos partvédelem kialakítása. Nem marad ki a munkákból a gátőrház felújítása, valamint az üzemeltetés biztonságát garantáló üzem­irányítási és monitoringrendszer kiépítése sem.

A fehérvárcsurgói tározót 1970–72 között építették, a kincsesbányai Rákhegy II. bauxitbánya kapcsolódó beruházásaként, a Gaja-patakon érkező árvizek visszatartására. Az akkor elvégzett munkálatok jól szolgálták a bányászat érdekeit. Időközben átalakult, bővült a tározó hasznosítási célja: az árvízcsúcscsökkentés mellett egyre nagyobb szerepe lett a jóléti, a mezőgazdasági hasznosításban is.