A vízminőség múlik a nádgazdálkodáson

Persze a klímaváltozásra is igaz, amit a régi tanárok még latinul hangoztattak fennen: natura non facit saltum – a természet nem ugrándozik. Folyamatos átmenet vezetett az üzembiztosan fagyos, havas telek világától a jelen állapotig, amelyben a tél – ahogyan azt nagyapáink ismerték – már csupán egy extrém lehetőség. A nádarató gondja is ez: régi és szép szakmájának teljes tárgyi és tudásbeli eszköztára a jégre alapul. Amely azonban az utóbbi 20 évben a Velencei-tavon csupán két alkalommal volt elég erős, hogy megbírja az aratógépet, és e két alkalomból is csak egyszer olyan tartós, hogy az aratást be is fejezhessék.

– Leszámítva, hogy nincs jég, tulajdonképpen nincs újdonság – kezdte Tóth Sándor, aki a tó felügyeletét ellátó Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyetteseként elmondta: a nádgazdálkodás igen fontos, mert a vízminőséget nagyban meghatározza.

Kívánatos pedig az volna, ha a tó nádasállománya, amely 800–1000 hektár között mozog, ötévente meg tudna újulni. Ehhez évente legalább 200 hektár nádat le kéne vágni. Nádaratásra azonban csak akkor kerülhet sor, folytatta Tóth Sándor, ha megfelelő vastagságú jég alakul ki a tavon. Nincsen ugyanis az igazgatóság birtokában olyan technika, amellyel vízről lehetne nádat kitermelni. Jég hiányában a Duna-Ipoly Nemzeti Park (DINP) és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVIZIG) jelenleg a parti, tehát szárazföldön álló nádasok kezelését, vágását végzi. Megtudtuk, a legfrissebb jelentés szerint, azaz péntekig a DINP összesen 19 hektáron, míg a KDTVIZIG közel 10 hektáron vágta le a szárazon álló nádat, ami a kívánatos 200 hektártól jócskán elmarad.

Megfelelő szilárdságú jég a műszaki igazgatóhelyettes emlékezete szerint legutóbb 3 éve alakult ki a tavon, azonban akkor sem tartott ki elegendő ideig. Hogy a romló jéghelyzet mennyiben írható az éghajlatváltozás rovására, az a szakember szerint jó kutatási téma lehetne. Nádaratókkal egyébként a KDTVIZIG mintegy 130 hektárnyi vízen álló nádfelületre van idén leszerződve, akik azonban – jég hiányában – eddig még nem láttak munkához. Minderről megkérdeztük Csordás Istvánt is, aki szerződött nádvágó partnerként több évtizedes rálátással rendelkezik a Velencei-tavi nádhelyzetre. Pákozd közeli telephelyén beszélgettünk, ahol megmutatta egyik olasz gyártmányú, ügyes nádvágó berendezését is, amely nem csak arat, de kévét is köt. Persze nem most, amikor az ismert jéghelyzet miatt a masina nem a terepen dolgozik, hanem fedél alatt pihen.

Kérdésünkre, hogy mi okozza vállalkozása számára a legnagyobb nehézséget: a kínai import nád, vagy más gazdasági ok, István csak a fejét ingatta. – A természet nincs velünk – összegzett tömören. A klímaváltozás az utóbbi tíz évben nagyon átalakította a viszonyokat.

Ráadásul az csak az egyik baj, hogy nincsen jég. A másik baj, hogy ha volna is, a víz gyakorta olyan alacsony, hogy a nád érzékeny gyöke, a rizóma a jég fölött marad. Ha az megsérül, kipusztul a nádas. A természet önvédelmi mechanizmusát azonban világkorszakok csiszolták tökéletesre: ha alacsony vízálláskor a nádgyök a felszín fölé kerül, a lehulló nádlevél megül rajta, szigetelőréteget vonva pár centivel a víztükör fölé. Hiába van tehát olyan hideg is akár, hogy a nyílt vízfelületen 20 centiméteresre hízik a jég, a nádasban a víz nem fagy be rendesen. Így a nádat alacsony vízálláskor nemcsak nem szabadna, nem is lehetne levágni.

A változó klímával a nádast új betegségek is elérték. Ahogy István fogalmazott, a nád eltökösödik, magyarán satnya, rövidke lesz. Az Alföldön még talán más a helyzet, de tavaly már ott is nagyon kevés nádat vágtak le, adott kitekintést. Pedig a nádra, ahogy fogynak a nádvágók, egyre nagyobb lenne a kereslet. Mára minden jel szerint a Velencei-tavi nádkitermelés negatív spirálba került. Ugyanis a tó vizén lábon álló állomány nagy része, mivel túlkoros, már megavasodott. Így pedig a hideg is hiába jönne: a nádvágóknak nem érné meg kitermelni. Ez esetben azonban a feladat egésze a természetvédelemre marad, mert, mint Tóth Sándor is mondta: a nád minősége a vízminőséget nagyban meghatározza.