A növényeket mentő csapadék nyomán „megugrott” a kukorica, virágzik a napraforgó

– Ha az elmúlt hetekben lehullott esőkkel a természet teljesen nem is kárpótolta a korábbi vízhiányért a szántóföldi kultúrákat, sokat segített abban, hogy a tavasszal elvetett növények elkezdjék behozni a csapadékhiány okozta lemaradást. Megerősödött, szépen fejlődik a napraforgó és a kukorica. Az utóbbi kifejezetten szereti a mostani párás, esős, meleg időt, de heterogén az állománya, ami azt mutatja, hogy alaposan megsínylette a korábbi, számára ínséges vízhiányos időszakot. Ott ugyanis, ahol a vetés idején volt a talajban víz, kikeltek, fejlődtek a növények, de ahol száraz volt a föld, ki sem kelt a mag, vagy satnyák maradtak a kukoricák, „foghíjasak” lettek a sorok – mondta a Fejér Megyei Hírlap tudósítójának kérdésére válaszolva a Nemzeti Agárgazdasági Kamara (NAK) mezőgazdaságért felelős országos alelnöke, a Mezőfalvai Mg. Zrt. vezérigazgatója.

Zászlós Tibor szerint ha kedvező marad az időjárás, azaz nem lesz újabb csapadékhiány, van esély a különbözőségek kiegyenlítődésére. A kukorica várható terméskilátásait a növény fejlődésének a mostani szakaszában még nem lehet megbecsülni, az azonban biztos, hogy ott, ahol lemaradásban volt a fejlődése, illetve kisebb a tőszám, kevesebb lesz a szemtermés.

A martonvásári Agrártudományi Kutatóközpont tudományos osztályvezetője szerint a több hónapos csapadékhiány biztosan „elvitt” a termés mennyiségéből. A kukoricanemesítéssel, kutatással foglalkozó Marton L. Csaba is úgy tapasztalja, hogy bár az esők hatására fejlődésnek indultak a növények, még egy-egy kukoricatáblán belül is heterogén – különböző – a növekedésük. S bár több kiváló alkalmazkodóképességű fajtából válogathattak vetés idején a gazdák, s alkalmazták a korszerű agrotechnikai módszereket is, a szárazság kedvezőtlen következményeit igazán csak öntözéssel lehetne leküzdeni. A szakember úgy véli, ebben nem lenne akadály a víz hiánya, ugyanis évente csaknem hárombalatonnyi folyik el kihasználatlanul az országból, ami egymillió hektár öntözésére és hektáronként 9-10 tonna kukoricatermés elérésére lenne elegendő.

Az öntözés fontosságával egyetért Szabó Gábor, a székesfehérvári Aranybulla növénytermesztési ágazatvezetője is, de mint mondta, ahhoz, hogy a Székesfehérvár környékén gazdálkodó nagyüzemben öntözni tudjanak, használható víznyerő hiányában, jelentős beruházással kutakat kellene fúrni. A szakember szerint nem is a huszonnegyedik, hanem már szinte a huszonötödik órában érkezett meg a növénymentő csapadék. Hatása a gazdaság határában is szemmel látható: a korán elvetett kukoricák gyönyörűek. A késői vetésű fajták kivételével „megugrottak”, utolérték magukat a fejlődésben a növények, s többnyire a tőállomány is kiegyenlítődött.

A megye déli részén, Enying határában gazdálkodó Kiss Norbert Ivó tapasztalata szerint a medárdos időjárás még azokat a magokat is kelésre serkentette, amelyek korábban nem tudtak megbirkózni a száraz talajjal. A gazda kukoricaültetvényében nincsenek „foghíjak”, egyenletes szép képet mutatnak a táblák, s már a címerét is kihányta a növény. Használt a csapadékos időjárás a napraforgónak is, aranysárgán virítanak a növények a határban. Bár a legnagyobb nyári munkát, a betakarítást lassította ugyan az elmúlt időszakban lehullott gyakori eső, nincsenek lemaradásban a gazdák ezzel a tennivalóval. A megyében összesen mintegy 100 ezer hektár kalászos és repce termését kell néhány hét alatt learatni. Eddig a munkának körülbelül a negyedét végezték el. Az őszi árpa aratása a vége felé jár, levágták a repcetáblák mintegy negyedét, s a búza vetésterületének tíz százalékáról is a magtárakba került a termés. Míg kenyérgabonából országosan a korábbi években megtermettnél 6–15 százalékkal alacsonyabb hozamokat becsülnek, a megyében – köszönhetően a jó talajoknak és a korszerű agrotechnikának – valamivel jobb, közepes búzatermésre számítanak a gazdák.