Darázsgarázs, rovarhotel – Hogy a következő szezonban is legyen gyümölcs

Már európai uniós szinten is igyekeznek orvosolni azt a problémát, melyet a beporzó rovarok számának csökkenése okoz.

Pályázatokkal, támogatásokkal ösztönzik a mezőgazdasági szakembereket arra, hogy különböző módszerekkel segítsék a beporzók arányának növekedését a területeiken. Vetésforgók kialakításával, méh­vonzó növények ültetésével, veteményesekben kialakított szigetekkel igyekeznek mindenhol csábítani e rovarokat a beporzandó területekre.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) igazán jó és bárki által megvalósítható tanácsát fogadta meg a Velencei-tó térségében élő Kárpáti Miklós is, amikor úgynevezett „darázsgarázs” létrehozásával indította a tavaszi szezont a kertjében, gyümölcsösében. Ez nem más, mint nagy, levágott fatörzsbe fúrt lyukak sokasága.

– Egy mesterséges költőhely a nem családokban, hanem társadalmon kívül élő rovarok számára. Petéiket a nekik megfelelő nagyságú lyukakba rakják, befalazzák, egy év múlva pedig – reményeink szerint – a méhek és darazsak új nemzedékének köszönhetően nem lesz gond a gyümölcsfáink beporzásával – tudtuk meg.

Amolyan hotelféleség tehát a rovaroknak, amelyek aztán remélhetőleg beporozzák a környék növényeit. Az MME tájékoztatása szerint Európában mintegy kétezer beporzórovar-faj él, melyek többsége magányosan élő méhfaj. A szakemberek szerint ezek az állatok nem támadnak, és szeretik otthonaikat – az úgynevezett bölcsőkamrákat – partfalakba, talajba, korhadó fába mélyíteni. E rovarok nagyon fontosak a természet és az ember számára egyaránt, hiszen nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában. Ebben nyújtanak nagy segítséget a házi méheknek, amelyek erre a hatalmas munkára egyedül nem lennének képesek. S hogy pontosan mi zajlik ezekben az apró odúkban? Az egyesület bepillantást engedett a természet eme csodájába: „Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtti életét.”

Kárpáti Miklós is létrehozott tehát egy ilyen kis rovarhotelt: „A biztonság kedvéért olyan helyre állítottuk, ahol eső nem éri, és a nyári, magasan járó nap sem tűz rá – nehogy a fejlődő állatoknak nagyon melegük legyen” – árulta el.