A móri Brunner Viktória vakon választott, mégis biztos a jövője

Életerős és magabiztos diáklány Brunner Viktória, öt esztendővel ezelőtt azonban éppúgy indult az eggyel nagyobb betűs életbe, mint so­kan mások.

– Amikor nyolcadikos voltam, még fogalmam sem volt arról, hogy mi akarok lenni, hogy hova szeretnék továbbtanulni. Csak ültem egy informatikaórán, ahol mindenki elmondta, hova jelentkezne, egyedül én nem tudtam, merre tovább. Az informatika­tanárom elkezdte so­rolni a Fehérváron működő iskolákat, valamint az azokban tanított szakmákat, és megütötte a fülemet a szó: földméréstan. Az ember erről nem igazán hall, főleg nyolcadikos korában, ezért megnéztem az interneten, és így találtam rá a Jáky iskolára, gondoltam, egy próbát talán megér.

Gyakorlatilag az ismeretlenbe ugrott fejest, amikor felvételizni ment. Annak ellenére, hogy nem teljesen úgy sikerült a vizsga, ahogy tervezte, bejutott az intézménybe, sőt, cukorbetegsége sem jelentett kizáró okot, így a Jáky tanulója lett.

– Nagyon gyorsan elrepültek a középiskolai évek, de közben rengeteg mindent megtanultam, és úgy érzem, ezt a tudást az elkövetkező időkben, a munkakeresés folyamán, illetve az életben hasznosítani tudom majd. Ha most elkezdek dolgozni, akkor semmilyen más munkaterületben nem gondolkodom, csak ebben, mert azt akarom, hogy megmaradjon az iskolában szerzett rutinom, és azért is, mert ez a munka egyáltalán nem monoton, mindig van benne valami új – mondta a mögötte álló öt évről, majd a szakmai gyakorlatról is faggattuk.

– Nyári gyakorlat a 10. évfolyamtól a 11.-ig van, és én mind a két évben egy magánvállalkozónál voltam, akit imádtam, mert nagyon jó volt vele dolgozni. Mindent megmutatott a mesterem, és így közösen különböző pontokat mértünk be telekalakításhoz, telekhatár-rendezéshez. Akkor tanulhattam meg azt is, mi az ITR, vagyis az az interaktív térképszerkesztő rendszer, amelyben a legtöbb földmérő dolgozik.

Viktória három tanévben is kiállt versenyezni az iskola színeiben, és végzős korában meg is nyerte a Mérd meg, mutasd meg! viadalt, mellyel kapcsolatban egy Somogyváron található templomromot mértek fel és elemeztek ki csapattársával. A versenyt megelőző munkáról elmondta, hogy mindig szerette a régi dolgokat, s kirándulással egybekötve jó volt felmérni egy olyan helyet, amelyet kevesen ismernek, amelyről nem lehet mindennap hallani. Ez a somogyvári helyszín éppen egy ilyen terület, gyönyörű vidékkel, telis-tele izgalommal.

A végzős diáklány szereti az iskolát, ám úgy látja, az intézménynek nincs könnyű dolga.

– Nagyon jól tanítják a Jákyban a szakmai tárgyakat, de a felszerelések, a geodéziai műszerek nagy költséget jelentenek az iskolának, így a fejlesztés és a korszerű eszközök beszerzése folyamatos probléma. Fontos a diá­koknak, hogy olyan modern eszközökön tanuljanak, amelyeket a legtöbb földmérő vállalkozás használ, hiszen később ezekkel kell dolgoznunk.

Viktória technikusként vég­zett, s egyetemre készül, így nagy reményeket táplál az Óbudai Egyetemmel, illetve azon belül az Alba Regia Műszaki Karral kapcsolatban mint földmérő és földrendező mérnök. Ha ez ebben az esztendőben nem jön össze, akkor halaszt egy évet, ám ez esetben azonnal dolgozni szeretne, méghozzá csakis mint földmérő, akár pont annál a vállalkozónál, akinél a gyakorlati idejét töltötte.