A csoda kulcsa senkinek nincs a kezében a Velencei-tó vízhiányával kapcsolatban

– A pátkai víztározóval ugyanaz a baj, mint az összes többi, környékbeli vízzel: a súlyos csapadékhiány nálunk is tetten érhető. A Bakonyban még csak-csak leszaladnak villámárvizek, de a Vértes felől nem érkezik értékelhető mennyiségű csapadék. Már több olyan télen vagyunk túl, amikor nem volt megfelelő mennyiségű téli csapadék, és ez nagyon hiányzik a rendszerből. A villámesők azért nem segítenek, mert a kiszáradt talaj a víz jó részét azonnal magába szívja, másik része leszalad a vízfelületen, és nem sok marad meg betárolható vízkészletként. Az általános vízhiány azért is nagy gond, mert nem kerül friss víz a régi, pangó vízterületek helyére. Jelentős vízhiánnyal küzdünk, és jelen állapotában nem is lett volna tanácsos elengedni a tározó vizét. A mennyiség tekintetében a tározó jelenlegi vízkészlete szinte észrevehetetlen lenne, ha beleengednék a Velencei-tóba. Butaság lenne ennyiért egy létező ökológiai rendszert tönkretenni.

Van a pátkai vízben oxigénhiány?

– Nincs, de bármikor felléphet. Amikor még csak nem is fodrozódik a víz – a legkisebb felülete akkor van, amikor kisimul, és nem tud oxigént felvenni a levegőből –, akkor a növényekkel, iszappal jobban terhelt területeken kialakulhat a lokális oxigénhiány.

Pátkán tapasztaltak halpusztulást a nyári hónapokban?

– Nem.

Miként tudták ezt elkerülni, miközben a Velencei-tavon kétszer is megtörtént ez?

– Óriási szerencsével. Minden víz más összetételű, más biológiai rendszer, és nem egyformán hatnak ugyanazok a körülmények, az időjárási változások. A Velencei-tónál különböző természeti jelenségek összjátékából kialakult az a helyzet, hogy hirtelen elkezdett letisztulni a víz, ami azt jelenti, hogy a vízben lebegő mikroszkopikus élőlények egyik pillanatról a másikra elpusztultak. Ezt általában oxigénhiány okozza, s kialakult egy olyan állapot, amely lokális halpusztuláshoz vezetett. A Velencei-tavon sem tószintű halpusztulás történt, de voltak olyan terhelt területek, ahol megborult a víz egyensúlya.

A zámolyi tározónál mi a helyzet?

– Annyit tudok, hogy ha javul a víz minősége, lehalásszák, és elengedik a vizét a Velencei-tóba. Amikor a szakemberekkel együtt legutóbb bejártuk a teljes vízgyűjtő területet, és átvizsgáltuk a sajátosságait, számomra egyértelművé vált, hogyha bárki bármilyen megoldást javasol majd a vízhiány megoldására, az mindenképpen nagyon fáj majd anyagilag. Persze azt is látom, hogy a tízmillió vízügyi és horgászati szakember országa lettünk, ahol mindenki tudja a megoldást, és azt, hogy ki mit hibázott el.

A karsztvíz tóba engedése reális lehetőség?

– Egyszer már pótolták balinkai karsztvízzel a Velencei-tó vizét, ehhez van egy máig meglévő hálózat, amely a Császár-patakhoz csatlakozik, de a kitermelés költsége annyira magas, hogy majdnem olyan, mintha ivóvízzel engednénk tele a tavat. Egyébként ha minden olyan karsztvizet, amelynek a hiánya nem akadályozza az ivóvízellátást, beleengednénk a Velencei-tóba, az is csak a szinten tartáshoz lenne elegendő, a téli csapadékot az sem pótolná. A tározók egy éves csapadékmennyiségre lettek kalkulálva, precízen megépítve, de azóta a klíma annyit változott, hogy jó, ha 4-5 évente van szerencsénk egy csapadékos télbe beleszaladni. Amikor ez évente megtörtént, az egyensúlyban tartotta a rendszereket.

Visszatérő laikus vélemény, hogy baj, ha „elengedik” a még meglévő vizet is.

– Tudomásul kell venni, hogy vízigénye a vízfolyáson sokaknak van, hiszen termelő halastórendszerek léteznek, azt pedig nem lehet megtenni, hogy ezeket nem látják el valamennyire vízzel. Érthető, hogy aki a Velencei-tó partján él – mint ahogyan én is ­–, az mindennek elébe helyezi a tó állapotát, de logikusan gondolkodva figyelembe kell venni az egész rendszert azzal együtt, hogy évek óta folyamatosan romlik a pozíciónk. Óva intem az embereket az internetes okoskodástól, mert ott mindenki tudja a választ, miközben világszínvonalon elismert vízügyi szakembereink vannak, és horgászati vonalon sem vallunk szégyent bármilyen összehasonlításban. Komoly szakembergárda igyekszik megtalálni a megoldást, amit ki lehet találni otthon a karosszékben is, csak nem biztos, hogy érdemes ezt úgy megpróbálni, hogy nem vagyunk minden ténynek és ismeretnek a birtokában. A csoda kulcsa senkinek nincs a kezében, amivel kinyit egy víztározót, és megtelik a Velencei-tó.