Bordás Sándor: Élnünk kell adott esetben villany és gáz nélkül is, ha éppen nem lőnek a fejünk felett

Milyen állapotban találta a magyar társadalmat a járvány lecsengése? 

– A mentálhigiénés állapotok sajnos a hosszú járvány miatt messze nem a legideálisabbak Magyarországon, komolyan növekedett az alkoholfogyasztás, a szorongásos megbetegedések száma és a korábbinál több lett a családi konfliktus is. Ezt onnan tudom, hogy sok szakdolgozatnak vagyok a konzulense, a hallgatóim egy része erről írt tanulmányt és kutatást is folytatott a témában. A családi rendszereken belül a konfliktusok száma a zárt helyeken nőtt meg jelentősen: mondjuk, ha egy kétszobás lakásban öten-hatan éltek, amikor kötelező volt az otthoni munkavégzés, ez érthető is.  

És erre jött a háború. 

– Sajnos ez csak rontott a helyzeten. Mégis, Magyarország maximálisan kitart a kétszázezer kárpátaljai magyar mellett, amely magatartás erősen meghatározza az Orbán-kormány Ukrajnával kapcsolatos lépéseit. Nem elfeledkezve azokról az atrocitásokról, amiket a Zelenszkij-féle kormány követett el a kisebbségekkel szemben, a magyarokkal Kárpátalján, vagy az oroszokkal Ukrajna más részein. A magyar kormány nem akarja elveszíteni a kétszázezer magyart Kárpátalján, ezért vannak a háborúellenes fellépések, az, hogy nem szállítunk fegyvert és állást foglaltunk a légtérzárral szemben is. Az Orbán-kormány békepárti, s ezt a törekvést folytatja a következő kabinet is. Ezzel nagyon egyet lehet érteni, hiszen ahogyan a politikusok fogalmaztak, ez nem a mi háborúnk, ebből mindenképpen jobb kimaradni.  

Ön sokat írt arról, hogy a magyar társadalom nem dolgozta fel nagy történelmi traumáit. És mások? 

– A történelem során nagyon sok olyan traumát éltünk meg, amelyek a mai napig nincsenek feldolgozva, legyen az Trianon, vagy a kommunista diktatúra kialakulása, annak okai, de ott van ötvenhat traumája is. Ezek még mindig el vannak ásva. Erről valóban sokat beszélek: ha történelmi traumáinkat nem dolgozzuk fel, annak számtalan rossz következménye lehet, például ilyen a kifelé mutatott agresszió. De ilyen a háború is. Azt látjuk, hogy az oroszok nem dolgozták fel a Szovjetunió szétesését, mint történelmi traumát: úgy fogják fel, hogy a történteknek ők voltak a legnagyobb vesztesei. Amikor Putyin 2007-ben felszólalt a Bundestagban, az Európai Unió felé akart közeledni. Akkor ezt ott elutasították: ebben azt látom, hogy elmaradt a történelmi traumák feldolgozása. Márpedig a jelenlegi orosz-ukrán háború is ennek az egyik következménye.  

A hétköznapi ember miként viszonyul a helyzethez? 

– A magyar emberek április harmadikán a biztonságra szavaztak. A biztonság mellett álltak ki azzal, hogy az Orbán-kormányt választották, hiszen a másik oldal alternatívája inkább a háború kiszélesedését és egyértelműen hazánk háborúba való sodródását jelentette volna. Más kérdés, még nincs kizárva, hogy az ukránok háborúba rántanak bennünket. Szerintem a magyar nép részéről egy nagyon jó, pragmatikus lépés volt, hogy a béke mellett döntött.  

Mit tehetünk ezután? 

– Ez egy háborús helyzetben mindig nagyon nehéz kérdés, mert beláthatatlan és váratlan helyzetek alakulhatnak ki. Az ember nem mindenre tud felkészülni, de az első lépést megtettük, hiszen kiálltunk a választáson a béke mellett. A második lépés az volna, hogy felkészüljünk gondolatban az élettani és biztonsági szükségletek megteremtésére: legyen mit enni, inni, tudjunk fűteni. Mentálhigiénés tanácsadást is folytatok, és tudom, hogy egyes családok vidéken már elkezdtek óvóhelyeket építeni, ahol tartós élelmiszert halmoznak fel. Nem tudom, ez mennyire lett általános, de kaptam ilyen jelzéseket. Jó, ha az ember tudatosan próbálja megszervezni önmagát.

Ám a hírek szögesen ellentmondanak egymásnak. A török elnök szerint közel a megoldás, megkezdődhetnek a magas szintű béketárgyalások, a bolgár elnök európai háborút jövendől. Mihez lehet így igazodni?  

– Nem tudjuk, mi lesz, hiszen nem vagyunk jósok. Jelen van a bizonytalanság, egy már-már skizofrén helyzet, de a háború, amely kitört, a talajra kényszerítette az embereket, arra, hogy két lábbal kezdjenek a földön járni. Dezinformációk sokasága terjed, mást hallunk, ha az ukrán, mást, ha az orosz felet hallgatjuk, miközben a kibicnek semmi sem drága. Ezért mondja a magáét például a török és a bolgár elnök is. Bulgáriában elzárták a gázt, a gazdaságuk le fog állni, nyilván pesszimista jövőt vetítenek előre, a törököknek viszont komoly érdekük, hogy Törökországban kössenek békét, ezért mondják, hogy közel van.  

Ön szerint közel van? 

– Én nem ezt látom. Fel kell készülni arra, hogy akár novemberig elhúzódhat a háború, amikor már hideg lesz és fűteni kell. Azaz fel kell készülni a télre, akár arra is, hogy nem lesz gáz. Pragmatikusan kell gondolkodni, hogy meg tudjunk élni adott esetben villany és gáz nélkül is, ha éppen nem lőnek a fejünk felett. 

A háború miatt növekedhet a társadalom rétegeiben az erőszakra való hajlam? 

– Ezt nem annyira egymás, mint a menekültek és a lakosság között látom kibontakozni. Ennek már komoly jelei vannak például Spanyolországban, ahol az ukrán menekülteknek nem merik kiadni az apartmanokat és az üres lakásokat, mert félnek attól, hogy idővel nem tudják a bérleti díjat fizetni, ha maradnak. Ott már kialakult egyfajta ellenállás, és ez lesz nálunk is, bár sokkal később, mert mi vagyunk még a legtoleránsabbak. Látjuk az érkező gazdagokat is, akik a hotelek parkolóiban csúcs autókkal állnak, de ők hosszú távon nem tudnak beilleszkedni a helyi gazdasági életbe és politikába. Ők ugyanis Ukrajnában nem tisztességes munkából gazdagodtak meg, hanem állami csapokat nyitottak ki maguknak korrupció által, de máshol nem tudnak labdába rúgni. A hosszabb távú menekülthullámnak gazdasági következményei lesznek: Szlovákiában már komoly tüntetések voltak, amelyeken atrocitásokra is sor került. Borzasztó feszültséget generáló helyzet, ha valahol – mint például Szlovákiában – többet akarnak tenni a menekültekért, mint például az őshonos szegényekért, idősekért. Ahol ugyanis nincs árstop, mint Magyarországon, az árak már most az egekben vannak. Napóleon azt mondta, ő nem fél a háborúban semmilyen ideológiától, csak a korgó gyomrú katonától. Ha sok lesz a korgó gyomrú ember, mert minden energiát elzárnak az oroszok, az komoly bajokat hoz ránk.