„Kint vagyok a természetben és azt csinálhatom, amit szeretek”

A két fiatal a mezőgazdasági szakma elhivatottja, akik a seregélyesi intézmény képzé­sein keresztül eveznek álmaik szakmája felé. Mint mondták, családjaik büszkék arra, hogy ezt a szakmát választották hivatásul.

– Én mindig is tudtam, hogy ezt szeretném tanulni – kezdte Zsetnyai Bence, aki a hároméves mezőgazdasági gépész szakot fejezi be az idei tanévben. – Van gazdaságunk, úgyhogy tudtam, nekem itt a helyem, ebben kell elhelyezkednem. Vannak földjeink is és állattenyésztéssel is foglalkozik a család, de a mezőgazdasági része közelebb áll hozzám.

– Kisgyerekként szerintem mindenkinek van olyan álma, hogy de jó lenne menni egy kört a nagy traktorral – vette át a szót Májer Péter Zoltán, aki agrárgépész, majd mezőgazdasági gépésztechnikus végzettséget szerzett, összesen öt év alatt. – Én is szinte beleszülettem ebbe a szakmába. Édesapám is ide járt, ebbe az iskolába, így nem volt kérdés számomra, hogy én is itt szeretnék tanulni, és egyáltalán nem bántam meg a döntésemet.

A mezőgazdasági ágazat szakmáinak alapvető szükséglete a gyakorlat, amiből mindkét fiúnak bőséggel kijutott.

– Sok volt a gyakorlat, ami számomra nagyon jó volt. Külsős gyakorlaton egy helyi cégnél tudtam elhelyezkedni, ez sokkal jobb volt, mintha folyton csak tanulni kellett volna. Amíg nem volt jogosítványom, addig csak bent, az üzemben jártam a gépekkel, miután meglett a vezetői engedélyem, utána már mindent csinálhattam, szántottam, vetettem, arattam, nagyon szerettem. Amit legjobban szeretek, az a műtrágyaszórás, ami egy gyors, haladós munka – mesélt Bence, aki tavasztól őszig a „terepen”, a földeken végezte az aktuális munkákat, télen pedig legfőképp a szerelés, a gépek karbantartása töltötte ki a gyakorlati időt. Mint mondta, a hároméves képzés első évében helyben, az iskolában voltak gyakorlati órák, majd a 9. évfolyam elvégzése után, a nyári időszakban kezdődött a külsős gyakorlat. Tanrendje a hetek váltakozásával alakult: egy hétig szakmai gyakorlaton vett részt, egy hétig az iskolapadban, a közismereti tárgyak elsajátításával bővítette tudását.

Péter a szakma elsajátítása mellett a sikeres érettségi vizsgára is felkészült az évek során.

– Számomra kevésbé volt gyakorlatorientált a képzés, mivel az elsődleges cél az érettségi volt, agrárgépészként mentem érettségizni tavaly, addig hetente egy nap gyakorlat volt, plusz nyáron is dolgoztam kötelezően körülbelül másfél hónapot. Szerencsére nagyon jó céghez kerültem. Amit legjobban szeretek ebben a szakmában, hogy teljesen kikapcsol. Amikor az ember kimegy a szántóföldre, akkor nem kell idegeskedni. Kint vagyok a természetben és azt csinálhatom, amit szeretek. Hobbiként tekintek a munkára – mondta Péter, aki az érettségi után egy év alatt végezte el a mezőgazdasági gépésztechnikus képzést, ahol egy héten át szakmai órái voltak, majd egy hétig külső helyszínen végzett gyakorlati munkát.

– A szakmai órák átfogó tudást adtak. Tanultunk mezőgazdasági ismereteket, gépüzemeltetést, elméleti részeket, anyagismeretet. Meg lehet az iskolában is tanulni ezeket, de sokat számít a gyakorlati része – tette hozzá.

Habár Bence a hároméves képzés végére ért, már tervezi a folytatást: a gépjavítás mesterségét is szeretné kitanulni a következő tanévtől.

– Mindenképp a gépészettel szeretnék foglalkozni a jövőben. A járműjavítás is megfogott, de azt hiszem, inkább a szántás-vetés az én világom – mesélt terveiről Bence.

Péter is hasonló tervekkel tekint a jövő felé: szeretné továbbvinni, bővíteni a családi gazdaságot, több energiát szentelve a kertészeti munkála­toknak.

– Ez a szakma sosem fog kimenni a divatból, mert az embereknek mindig kell enniük, ez mezőgazdászok nélkül nem menne – vallja Péter, aki úgy véli, a munkafolyamatok igen figyelemigényesek, hiszen a földeken egész évre dolgoznak, nem csak másnapra.