Már negatív csúcson a Velencei-tó

A tó élete szorosan összefügg a Dinnyési Halgazdaság helyzetével, hiszen mindkét vízterület ugyanarról a vízgyűjtő területről töltekezne, ha lenne miből.

– Most már azt kell megfontolnunk, hogy egyáltalán folytatjuk-e a szakmát vagy sem – nyilatkozta Szabó Krisztián, a halgazdaság vezetője. – Azt nyilván mindenki tudja, hogy aszály van, aki közvetlenül nem érintett, csak a hírekből értesül a csapadékhiányról. De mi, akik ezt a bőrünkön érezzük, tudjuk azt is, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mint ahogyan azt az emberek többsége gondolja. Ez már a harmadik aszályos esztendő, a nehézségek pedig most csúcsosodnak ki. Ahhoz, hogy visszaálljon a természet rendje, az a vízháztartás, amit megszoktunk, özönvíznek kellene bekövetkeznie. Ha jönne egy közepesen csapadékos év, az sem lenne elég, hiszen három esztendő vízkészletét kellene pótolni: olyan patakok apadtak el, források száradtak ki, amelyek mélyebb rétegekből kapták a vizet, és idő kell ahhoz, hogy újra feltöltődjenek.

Tavaly a 100 hektáros halgazdaság termeléséből 33 hektárt vontak ki, idén ez 53 hektárra növekedett, miközben nem csak, hogy „kiestek” tavak, de a megmaradtakba sem mertek a korábbiakhoz hasonló mennyiségű halat kihelyezni, hiszen látták már az év elején, hogy baj lesz.

– Nem járathatjuk csúcsra a tavainkat, nem mehet megszokott módon a termelés, mert nagyon nagy a kockázat egy ilyen évben, amikor nincs vízutánpótlás – folytatta Szabó Krisztián. –  A gazdák jogosan ütik az asztalt az aszálykárra hivatkozva, s valószínűleg kapnak is segítséget, azonban mi halasok egyelőre semmilyen támogatást nem kapunk, legalábbis ez így tűnik. Furcsa ez, mert számunkra olyan ez a vízhiány, mintha a búza alól kirántották volna a termőtalajt. A szántóföldi kultúrákat meg tudja menteni egy kisebb-nagyobb eső, ha időben érkezik: nekünk ez nem jelent szinte semmit. Nem indulnak be a vízgyűjtők, pedig nekünk a tavak feltöltése azon múlik, milyen a téli, tavaszi, őszi csapadék, amikor egy vízzel telítődött, vagy fagyos földön az összes víz le tud szaladni a vízfolyásokon át a tavainkba. A mostani helyzetben az eső éppen csak annyit ér, ami éppen ráesik a tavak felületére. Ez nagyon nagy baj.

A szakember szerint az Alföldön egyelőre valamivel kedvezőbb a helyzet, mint a Dunántúlon, mert a terület jobban be van csatornázva. A Dunántúlon már tavaly 15 százalékkal kevesebb halastó üzemelt, mint korábban, ez a szám idén még durvábban alakul majd.

– Mi akkor kapunk vizet, ha a Császár-víz folyását felénk kormányozzák, egyébként a Császár-víz táplálja a Velencei-tavat. A tavaink úgy üzemelnek, hogy a vízmennyiség hatvan-hetven százalékára pluszban szükségünk van a párolgás és a szivárgás miatt. Kis túlzással egy tó térfogatának majdnem a kétszerese vízre van szükség a biztonságos, egész éves üzemeltetéshez.

A halgazdaságnak egy 120 méter mély kútja van, amelynek segítségével a keltető vízellátását igyekeznek biztosítani, ez a gazdasághoz szükséges vízmennyiség elenyésző része: ha egész évben folyamatosan dolgozna a kút, akkor 8-10 hektárnyi vizet nyernének ki belőle.

– Ez kockázatos volna, hiszen ha kimerítjük a kutat, akkor lehet, hogy a tavaszi szaporítás számára nem lenne megfelelő minőségű vízbázis.  De van ezzel még egy baj: mindenki tudja, hogy az energiaárak az egekbe szöktek, ahhoz, hogy a vizet 120 méterről felhozzuk, komoly mennyiségű áramra van szükségünk, miközben lehet, hogy tavalyhoz képest a négyszeresét kell fizetnünk érte. Azt kell latolgatnunk, folytatjuk-e a szakmát, vagy nem, mert nem biztos, hogy minden áron megéri vizet fakasztanunk. Mi egyébként víztakarékosak vagyunk, mert minden évben forgatjuk a vizet, de ez is komoly szivattyús munkával jár. Most várom, hogy az áramszolgáltató meghatározza az árainkat, mert tavasszal pályázati úton építettünk egy ötven kilowattos napelemet, ám ez szerződésmódosításnak számít, és hiába alkudtam ki tavaly két évre elfogadható árat, az most borul. Azt hittem, előrébb leszek a napelemmel, valójában lehet, hogy rontottam az üzleti pozíciómat, hiszen a fejlesztéssel az áramfogyasztás egyharmadát biztosítom, miközben a fennmaradó kétharmad részhez könnyedén előfordulhat, hogy négyszeres áron jutunk hozzá.