Élet a megújuló energia világában - Egy Fejér megyei drónpilóta gondolatai a tengeri szélerőművek árnyékában

Mindezt úgy, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a tetőző energiaválság sokszor szélsőséges gondolatokat ébreszt és a téma sem minden politikától mentes. Szinte minden beszélgetés eljut ahhoz a ponthoz, amikor előjön a kérdés: „Nálunk nem fúj a szél? Nekünk nem lenne jobb ez, mint az orosz gáz?” Ezeket a kérdéseket nem fogom és nem is tudom megválaszolni. Tényeket fogok leírni, melyek segíthetnek egy jobb és megalapozottabb vélemény kialakításában.

Mindenekelőtt szeretném kicsit érzékeltetni a méreteket, a távolságokat és a környezetet, a tengeri szélerőmű létesítmények vonatkozásában. A világ legnagyobb ilyen parkja a HornSea 1-2. 1000 km2 (ez New York város területével egyezik meg), közel 400 termelő egységgel, 100 kilométer messze az angol partoktól. A cikk írásakor éppen ebben a parkban dolgozom. Ez a létesítmény kétmillió angol háztartás villanyáram igényét elégíti ki. Több mint két GigaWatt energiát termel. Az üzemeltető cég azt mondja: „Egyetlen teljes fordulata egy darab turbinának egy háztartás 24 órás villanyáram igényét termeli meg.” Ezek az óriások 89 méter magasak, és ha az egyik lapát egyenesen felfelé áll, akkor 198 méter magasan van a hegye. A generátorház a torony tetején közel 200 m2, azaz egy komolyabb családi ház alapterületének felel meg. Ezek egészen elképesztő számok. Ilyen objektumok létesítése még szárazföldön is komoly kihívás, de tengeren maga a mérnöki csoda. Elképesztő előkészületek előzik meg a parton egy turbina összeszerelését, nem véletlen, hogy csupán néhány nagy cég foglalkozik a gyártással.

A telepítés folyamata a sárga teherviselő platformmal kezdődik. Ezeket a tengerfenék alá fúrják le, majd a közepéből kiszivattyúzzák a vizet, és szükség szerint feltöltik betonnal. A telepítést követően érkezik meg egy darus hajó, a „JackobVessel”. Ez egy olyan úszó sziget, mely teljes értékű hajó és egyben szilárdplatform is. Négy-hat pillérét leengedve a hajótestet kiemeli a vízből, és a fedélzeten található toronydaru eléri a turbina legmagasabb pontját is. A teljes installáció 2-3 napot vesz igénybe, majd érkeznek a technikusok, akik rendszerbe kötik és beüzemelik az egységet. A rendszerbe állásig több száz ember és rendkívül költséges speciális eszközök 24 órás munkája szükséges. Ennek a teljes műveletnek az értéke, mire a turbina elkezdi a termelést, 8-10 millió euró. Egyetlen egységre vonatkozik ez az ár.

Élet a turbinák között

A gombamód szaporodó tengeri turbinaparkok nagyon sok kapcsolódó iparágat vontak be a termelésbe és az üzemeltetésbe. Sok ezer embernek adnak munkát világszerte. A megújuló energia szektor ezen ágazata megmentett olyan más iparban tevékenykedő hajótársaságokat, akik a piaci versenyben alulmaradtak volna.

Nézzük, kik a mindennapi munka résztvevői.

Az Operatív irányító központ (O.C.):

Jellemzően távol a turbináktól, a szárazföldön található. Az év minden napján 24 órában figyelik a parkok turbináinak működését. Figyelik az időjárást, a tenger viselkedését, a termelést és a kritikus funkciókat. Szükség esetén az egyébként automatikus rendszerfolyamatokba be tudnak avatkozni, és vészhelyzeti eljárásokat tudnak végrehajtani.

Műveleti állomány:

A technikusok igazi fenegyerekek, a szó legnemesebb értelmében. Parkonként naponta 4- 5 csapat dolgozik, változó létszámban és a terv szerinti karbantartásokat végzik a turbinákon. Különböző módokon szállnak ki a munkahelyükre: néha helikopteren lógatják le őket a létesítmény tetejére, de legtöbbször hajóval jutnak oda. Erre a műveletre leggyakrabban katamarán felépítésű, vízsugár-meghajtású hajókat használnak, melyek átszálláskor teljes tolóerővel nekinyomják magukat a turbina alapjának, ezzel biztosítva a „biztonságos” átszállást. A technikusi munkának ez az egyik legkockázatosabb része, hiszen a víz még nyáron sem éri el a 10 Celsius fokot. Ha valaki vízbe esik, az óra könyörtelenül elindul. Ilyenkor 8 perc a határ élet és halál között, de megfelelő védőöltözettel és egyéb biztonsági eljárásokkal igyekeznek minimalizálni a kockázatot. A szakemberek felmásznak száz méter magasra, és elkezdik a munkát. Az alkatrészek, cseredarabok a turbinára daruval kerülnek fel, ezekkel emelik be őket a rendeltetési helyükre. Átszálláskor a technikusok nem vihetnek semmit sem magukkal. Kikből lesz technikus? Sok fiatal jelentkezik, de sokan mennek is. A tengeri betegség, a monotonitás, a fegyelem sok embert felőröl. Rengeteg uniós ország speciális haderejéből jönnek veteránok vagy nyugalmazott katonák. Nekik ez a környezet nagyon familiáris.

A tengerészek:

Jellemzően a tengerészeti feladatok ellátására bedolgozó cégeket alkalmaznak a farmok. Ma már számos olyan hajótársaság van, amelyek a szélturbinák körüli feladatokra specializálódtak. A már említett tolósugár meghajtású, kisméretű, úgynevezett CTV-k (Crew Transport Vessel)-től az egészen nagy úszó hotelekig (SOV) szinte minden megtalálható. Ez utóbbiak nemcsak a technikusok szállásaként funkcionálnak egy öt csillagos hotelnek megfelelő színvonalon, hanem az alkatrészraktár és a helikopter-leszállóhely is a fedélzeten van.

Drónpilóták:

Egy kollégám egyszer azt mondta: 

Azt hiszem, a kolléga kicsit messzire ment a jelzők tekintetében, de kétségtelenül az egyik legnehezebb és legkockázatosabb műfaj a tengeri drón repülés. Kicsit tengerészek vagyunk, kicsit pilóták és kicsit civilek ebben a világban. Egy biztos, a környezet megtanított minden embert elfogadni, tisztelni a tengert és a levegőt. Ennyi év után saját szokásaink, babonáink, ha úgy tetszik, szubkultúránk alakult ki. Igen, ez pont olyan romantikus mint amilyennek hangzik

Kinek a tulajdona ez a hatalmas vagyon?

Hatalmas üzlet a turbina-biznisz. A mai napon (2022. szeptember 3.) egy MWh ára az európai piacon valamivel több mint 700 euró. A parkban a turbinák 7 MW -ot termelnek óránként optimális esetben. 300 turbinával számolva percenként 10 millió forintot termel mai árfolyamon. Soknak hangzik ugyan, de euróban 24 ezer mindösszesen, és mint korábban említettem, az installáció milliókba kerül turbinánkként. Tehát ez egy hosszú megtérülési befektetés. A finanszírozók államok és befektetési bankok, nagyon kis részben egyéb befektetők.

Az üzemeltetés egy másik történet. Akik ebben az iparágban dolgoznak, mind speciális képzettségű, speciális körülmények között dolgozó cégek vagy személyek. Ennek megfelelően a költségek és a bérköltségek is magasak.

Vegyünk egy technikust egy-két év tapasztalattal. Az átlagos bérük 2800 és 3000 euro között van. Erre még pótlékok és minimális túlóra is jöhet, vagy éppen más országban is dolgozik, ez a bér akár 8000 euróra is megnőhet. Mindenkinek, aki a turbinák közelében dolgozik, egy speciális képzést kell elvégeznie, nekem is meg kellett csinálni, ez körülbelül négy napos, és az ára közelít az 5000 euróhoz.

Nincs információm egy SOV napi áráról, de egy darus hajó napidíja 150 ezer euró volt a múlt évben, és ez nem csak a munkanaptól, hanem a kikötőből való indulástól számlázódik. Napokba is telik, mire a helyszínre ér. Egy közepes méretű kiszolgáló hajó naponta 2-3 köbméter üzemanyagot fogyaszt. Egy átlagos magyar család havi fogyasztása két autóval számolva nem éri el a 0.2 köbmétert. Nagyon elgondolkodtató számok ezek.

A rózsa tövise - zöld vagy nem?

Elérkeztünk a ponthoz, ahol kicsit kényelmetlenül érzem magam. Sokan az olajlobbinak és a karteleknek tulajdonítják a szélenergia felhasználásának hiányát hazánkban. Pedig ha tudnák…

Egy turbinában, függetlenül attól, hogy tengeri vagy szárazföldi, elképesztő mennyiségű motorolaj van. Igen, motorolaj, a forgórészek kenéséhez. Bizonyos típusoknál 500 liter. Nem ritka olyan sem, amelyikben 1000 liter is kell a biztonságos üzemeltetéshez. Legalább ennyi hűtő folyadék is van minden egyes egységben, ami szintén kőolaj származék. Nem kell találgatni, akik a benzinkutak polcain található flakonokon szerepelnek, mint beszállítók, azok szállítanak ide is. A világ legnagyobb kőolaj feldolgozói. És ez nem egyszeri feltöltés! Meghatározott üzemóránként le kell cserélni a folyadékokat.

Egy másik megoldatlan probléma az avult fődarabok tárolása, újrahasznosítása, megsemmisítése. Skandináv országokban az aszfaltba keverik darálás után a lapátokat: a kőolaj salakjából készült aszfaltba tesznek darált műgyantás port. Nekem nem tűnik zöld megoldásnak. A tengeri parkokban nagyon szigorúan veszik a környezet védelmét. Az EU-ban tilos a halászat ezeken a területeken és akár egy rossz időben és helyen eldobott almacsutka is 5000 eurójába kerülhet az elkövetőnek, és még többe a munkáltatójának. Meg is van az eredménye ennek a szigornak. Miközben a vízfelszín felett folyik az energiatermelés, a víz alatt az ökoszisztéma virágzik. A gyors sokkot, amit a létesítés okoz, nagyon hamar kiheveri az élővilág. Ez a viszonylagos harmónia személy szerint nekem örömet okoz.

Más a helyzet azonban a szárazföldi egységekkel. A szárazföldi turbinák környezetében nem lehet a talajtól számított pár méteres magasságnál nagyobb objektum. Igen, a fák is ide tartoznak. A felépítéshez szükség van egy bevezető útra, amin nem csak személyautók, de 20-30 tonnás járművek és alkatrészek is be tudnak érkezni. Ezeket az utakat fent kell tartani, hiszen bármikor meg kell tudni közelíteni a termelő egységeket. A turbinák 300 méternél nem lehetnek közelebb egymáshoz. Ha egy 20 egységből álló farmot képzelek el, az nagyon súlyos ökológiai beavatkozással jár.

Jó vagy nem? - Mindennek megvan a maga helye és ideje

Műszaki emberként nekem ez a világ egy csoda. A turbinák építése, üzemeltetése a hozzá tartozó logisztika és szervezés elképesztő számomra. Egy működésében részben láthatatlan, hatásaiban azonban kézzelfogható rendszer részének lenni, fantasztikus szakemberekkel együtt dolgozni, a mindennapokat kalanddá varázsolja. A tudat, hogy valahol távol tőlem egy gyerek éjjel felkapcsolja a villanyt, hogy ne féljen, és egy nagyon kicsit ebben a fényben én is ott vagyok, jó érzés.

Mennyire zöld?

Nem sereghajtó és nem is az első. Vannak tisztább és vannak sokkal környezetrombolóbb technológiák is. Ami biztos, hogy az egyik leginnovatívabb és még nagyon sok lehetőség van benne. A mérnökök egyre nagyobb, egyre hatékonyabb rendszereket terveznek. Még sokáig velünk lesznek a turbinák. Nem én fogom eldönteni, hogy jó-e vagy nem jó. Azt biztosan tudom, hogy nem mindenhol jó. Románia kísérleti jelleggel telepített pár turbinát az erdélyi hegyekbe. Nekünk sajnos nincs olyan kietlen területünk, ahol valakinek ne okozna gondot egy farm létrehozatala. Zajterhelés, lakóövezet, termelés alá vont terület, tájvédelmi körzet, valami biztosan útban lenne. A választ tehát majd az idő és a következő generáció adja meg.