Szinte táblánként változó a kukoricahozam Fejérben

Az elmúlt 30–35 napban lehullott csapadék a múlt hét végére már meghaladta a többéves átagot, s mint a megye déli részén gazdálkodó Kiss Norbert Ivó mondta, nem elképzelhetetlen, hogy mennyisége lassan eléri a talajból eddig hiányzó 200 millimétert. Az, hogy melyik térségben, mennyire hasznos, vagy éppen mennyire káros a kiadós esőzés, változó. Az azonban tény, akadályozza, lassítja az őszi betakarítású növények, főként a kukorica és a napraforgó aratását, a tavasziak vetését előkészítő talajmunkákat viszont – már ott, ahol a sár miatt egyáltalán rá lehet menni a földekre – könnyebbé teszi. Az M7-es autópályáról délre húzódó területek nagy részéről már levágták a kukoricát, s aki tehette, a szárítás megtakarítása végett eladta a termést a szabadegyházi feldolgozóüzemnek. A hozamok, ahogy Kiss Norbert Ivó fogalmazott, „pocsékok”, 2 tonnától 7 tonnáig szinte minden termésmennyiség előfordul a térségben. A Fejér Megyei Gazdakörök Szövetségének elnöke szerint a megye déli részén 3,5–4 tonna lehet a kukorica végső, átlagos hozama, ami lényegesen kisebb azon a kiváló természeti adottságokkal rendelkező területen más években megszokottnál. Bár a betakarítással a legtöbb gazdálkodónak ott még sikerült a nagy esők előtt végezni, az őszi vetést megelőző magágykészítéssel kénytelenek várni, az átázott földekre ugyanis nem tudnak rámenni a talajművelő és vetőgépekkel. A gazdálkodók azonban abban bíznak, hogy néhány esőmentes nap után annyira megszikkad a talaj, hogy a héten megkezdhetik az őszi gabonafélék vetését.

Esőszünetre kényszerültek a múlt hét nagy részében a megye másik részén, a Székesfehérvár határában gazdálkodó Aranybullánál is. Mint Szabó Gábor, a társaság növénytermesztési ágazatvezetője elmondta, bár sok eső esik, még mindig kevés ahhoz, hogy átnedvesedjenek a talaj mélyebb rétegei is. Mint mondta, 25 centiméteres mélységhez érve, már „koppan” az ekevas, jelezve, hogy száraz, kemény talajhoz érkezett. Az időjárás okozta kedvezőtlen hatások következményeként a kiváló természeti adottságú gazdaságban is a szokottnál alacsonyabb termést, s nagyon változatos hozamokat produkált a kukorica. Az utóbbira Szabó Gábor példaként említette, hogy míg a kukoricatáblát kettészelő út egyik oldalán hektáronként öt tonnát sikerült betakarítani, az út másik felén – az egyforma talajadottságok, az azonos vetőmag-felhasználás, a hasonló szintű, minőségű talajművelés és növényvédelem ellenére, mindössze két tonnával fizetett csak a takarmánynövény. A kukoricán és az annál szerencsére kevésbé károsodott napraforgón már nem segített a nagyon késve érkezett esőzés, a már betakarításra váró szóját viszont új életre serkentette: érdekes látvány, ahogy a csapadék hatására „visszazöldült” a tábla. Bár ebben a gazdaságban is szerettek volna már a múlt héten hozzálátni az ősziek vetéséhez, a munkával csakúgy, mint más gazdaságokban, ott is kénytelenek esőmentes napokra, s a talaj szikkadására várni.

Nemcsak a gazdaságokban lett gyenge a kukoricatermés, az Agrárgazdasági Kutatóközpont martonvásári mezőgazdasági intézetének kísérleti parcelláin is. Pedig ott garantáltan a lehető legoptimálisabb körülményeket biztosították a növényeknek. Mint Marton L. Csaba tudományos tanácsadó, osztályvezető, kukoricanemesítő elmondta, szakmai pályafutása során nem is emlékszik rá, hogy a mostanihoz hasonlóan gyenge – 1–2 tonnás – terméssel fizettek volna a kísérleti parcellák és a Martonvásár környéki földek. A Fejér Megyei Hírlap érdeklődésére kifejtette: a növénynemesítés egyik legfőbb célja szárazságtűrő, az időjárási viszontagságokat jól tűrő fajták előállítása. Olyan kukoricát azonban, amelyik a mostanihoz hasonló mértékű aszályra jól reagálva nyolctonnás termést adna, még a világon sehol sem „találtak fel.” Ha „csodafajta” nincs is, az időjárás kedvezőtlen hatásait enyhítő termesztési technológia már van. Jó hatással alkalmazható a víztakarékos talajművelés, az optimális vetési tőszám és vetésidő, a megfelelő tápanyagellátás. A technológiát – amellyel még az idén is sikerült jó eredményeket elérni –, a mezőgazdasági intézet szakemberei, Árendás Tamás és munkatársai dolgozták ki. Marton L. Csaba egyébként úgy tudja, hogy a mostanihoz hasonló súlyos aszályra legutóbb 1901-ben volt példa. A tartós csapadékhiány pedig már a régmúltban sem volt ismeretlen, a történelem során például szerepet játszott a magyar törzsek vándorlásában.