Kiszabadulhat a kislángi gyilkos? Mit jelent a kényszergyógykezelés?

Amikor arról olvashatunk az ügyészi közleményekben, hogy felmentenek valakit a gyilkosság vádja alól, mert elmeállapota alapján nem volt beszámítható, akkor joggal merül fel a kérdés: mi történik azzal az emberrel, akit kényszer­gyógykezelésre küldenek? Lehet-e őt gyógyulttá nyilvánítani és visszaengedni a társadalomba? Talán emlékeznek még a kislángi esetre, mellyel kapcsolatosan idén februárban született hasonló ítélet. Ennél az esetnél a férfi élelmiszert lopni osont be egy idős pár házába, és a késsel, amivel falatozott, agyonszúrta őket, amikor rajtakapták a lopáson, betörésen. Már ekkor is cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alatt állt, így tehát ki is derült: nem volt beszámítható állapotban, amikor szúrt. Ilyenkor a kényszergyógykezelésre ítélt emberek a büntetés-végrehajtás speciá­lis intézményébe kerülnek. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága válaszolt a kérdéseinkre. Például arra, hogy pontosan mit is jelent a kényszergyógykezelés?

Mint kiderült, a kényszer­gyógykezelést abban az esetben rendeli el a bíróság, ha valaki személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követ el, de elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy szabadon hagyása esetén újabb bűncselekményt fog elkövetni. A kényszergyógykezelés feltétele, hogy a betegre büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést szabnának ki. Az elmeállapot kórosságát igazságügyi elmeorvos szakértő állapítja meg, és ennek alapján rendeli el a bíróság a kényszergyógykezelést. Így történt a kislángi esetben is. Akit egyébként felmentettek a gyilkosság vádja alól. De vajon mi a különbség a kényszergyógykezelés és a szabadságvesztés-büntetés között?

Sok minden, derült ki a válaszból: a szabadságvesztés-büntetés határozott ideig tart és valamely büntetés-végrehajtási intézetben, azaz köznapi nevén börtönben kell letölteni. A kényszergyógykezelés azonban nem büntetés, hanem intézkedés, a beteget nem elítélik, hanem beutalják az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI), ahol zárt, de kórházi körülmények között történik a gyógykezelés. Az is kiderült, mikor mehet haza a kényszergyógykezelt beteg, meddig tart a kezelés: a kényszergyógykezelést a bíróság határozatlan időre rendeli el. A felülvizsgálatra félévente kerül sor. A bíróság a kezelőorvos és az elmeorvos-szakértő véleménye alapján dönt a kényszergyógykezelés fenntartásáról vagy megszüntetéséről. Az átlagos kezelési idő 4-5 év.

A kényszergyógykezelés megszüntetésének vannak természetesen feltételei. Ilyen a tartósan kompenzált állapot, kezeléssel való együttműködés – ezek mind szükségesek a megszüntető javaslathoz. Fontos még – tette hozzá az intézet szakembere –, hogy a betegnek legyen elfoglalható helye a pszichiátriai betegek otthonában, vagy amennyiben a családhoz távozik, annak feltételei biztosítottak legyenek. Ám ezután sem szűnik meg a felügyelet: a kezelés leteltével a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban kell jelentkezni az elbocsátást követően. A pszichiátriai gondozók a gyógyszerezés fenntartására is ügyelnek, s ha kell, változtatnak rajta.