A párjával együtt ugrott a pénteken elhunyt ejtőernyős

Megszokott, hogy nem csupán a székesfehérvári Albatrosz Repülő Egyesület tagjai ugranak Börgöndön, hiszen az ma már az egyik leglátogatottabb repülőtere a magyarországi ejtőernyősöknek, akik gyakran kérnek engedélyt arra, hogy használhassák a légterét. Sajnos a nagy számok törvénye pedig az, hogy adódhatnak balesetek, akármilyen nehéz ezt így kijelenteni. Akik látták a május 27-én délután bekövetkezett balesetet, azt mondják, a csoportosan, körülbelül 4000–4500 méteres magasságból végrehajtott ugrás során (az ugrócsoport tagja volt a végzetes napon a szerencsétlenül járt sportember felesége is) az úgynevezett főernyő nyílott rendellenesen, azzal kezdődött meg az az eseménysorozat, amely végzetes tragédiába torkollott. A főernyő rossz nyílása azonban önmagában nem jelenthet túlzottan nagy bajt, a sokat ugró ejtőernyősök majd mindegyike két-három vagy annál is több leoldást kénytelen végrehajtani pályafutása során. Talán a legjobban hangsúlyozott mozdulatsor az oktatáson éppen az, amit ilyenkor meg kell tenni, a helyes magatartás részleteit pedig szigorú időközönként ismételtetik a tanítványokkal.

A főernyő rossz nyílásának több oka lehet, a leggyakoribb a hibás hajtogatás vagy az, hogy a zsinórok, amelyekből rengeteg van egy ejtőernyőn, összekeverednek a döntő pillanatban. Ilyenkor a főernyőt le kell oldani, nehogy a nyíló tartalékernyő összecsavarodjon vele: ez az a hiba, amit a rutintalanok, az idegesebb természetűek elkövethetnek. De ezúttal nem ez történt, a tartalékernyő 700–800 méteren – azaz bőven biztonságos magasságban – rendben kinyílt, azonban az ejtőernyős teste rendellenes, spirális pörgésbe kezdett, ezért az ugró annyira felgyorsult, hogy a becsapódást nem élhette túl. A szemtanúk szerint az ejtőernyős láthatóan nem tett semmit azért, hogy stabilizálja a helyzetét, ezért élő a gyanú, hogy valami miatt elveszíthette az eszméletét a levegőben.

Ennek is több oka lehet. Az egyik, hogy a mentőernyő nyitásakor a zsinórok vagy a hevederek megüthették a nyakát vagy a fejét (bár azt sisak védte), a másik, hogy az ugró egy olyan nyitószerkezetet használt, amely gyorsabban – ezért elvileg biztonságosabban – nyit, mint a korábbi változat, de az ebből adódó nagyobb nyitási terhelést nem viselte el az ejtőernyős szervezete. Mindez természetesen csupán találgatás, talán az ejtőernyősön lévő kamera felvételének elemzése és a további hivatalos vizsgálat megoldja a rejtélyt. A baleset áldozatát nemcsak 50 éves életkora, hanem szaktudása, segítőkész, barátságos természete is a legjobbak közé sorolta a honi ejtőernyősök között, olyannyira, hogy a sportági szövetségnek is vezetőségi tagja volt. Nem kockáztatott, nem virtuskodott feleslegesen. Egy sikeres cégvezetőt, három gyermek édesapját kell gyászolnunk. És nincs magyarázat.