Negyvenéves a Ráckeresztúri Pávakör

A négy évtizede működő Ráckeresztúri Pávakör 1977 októberében, kilenc fővel jött létre. A Magyar Televízióban látható Röpülj páva vetélkedő nyomán országos mozgalom bontakozott ki, és sorra alakultak a pávakörök, többségük még ma is működik. Ezek az egyesületek a magyar népdalkincs megőrzését és továbbhagyományozását tűzték ki célul. Nem történt ez másként a Fejér megyei községben sem, ahol a kezdetektől a mai napig nagy hangsúlyt helyeznek a népművészetekre – a Pávakör mellett például a BOR-ÁSZOK Dalárda Egyesület és citerazenekar is fő feladatának tekinti a hagyományőrzést.

A Ráckeresztúri Pávakör tagjai fontosnak tartják, hogy a fiatalabb generációval is megismertessék és megszerettessék a népdalokat, hiszen közülük kerülhetnek ki a jövőben a dalos kedvű tagok, akik továbbadják az értékes kincseket. A jelenleg hat főből álló kórus művészeti vezetője 1991-től Halász Tibor. Szakértő irányításával hetente egy alkalommal tartanak próbát az asszonyok, azonban ha fellépésre vagy megmérettetésre készülnek, gyakrabban összejönnek. Repertoárjuk helyi gyűjtésű népdalokból áll, de műsorra tűztek már katonanótákat is. Korábban egy csokorra való dalról hangfelvételt készítettek, amely CD-n is megjelent. Az asszonyok fellépő ruhájukat általában egy népi motívumokkal hímzett köténnyel teszik egyedivé, ugyanez a minta található a blúzukon is. A négy évtized alatt háromszor arany, hétszer ezüst és háromszor bronz minősítést szereztek.

A jubileumi rendezvényen besnyői, ercsi, budapesti s természetesen ráckeresztúri vendégek is részt vettek, s az érdeklődők megtekinthették az elmúlt négy évtized emlékezetes pillanatait, sikereit megörökítő kiállítást is. Szentes-Mabda Katalin Dóra polgármester köszöntötte az ünnepelteket, kiemelve, milyen fontos és értékes küldetést teljesít a nagy múltú klub, hiszen értékeink megőrzése, eleink tudásának továbbadása elengedhetetlen a jövő szempontjából. Halász Tibor gyertyát gyújtott mindazon klubtagok emlékére, akik már nincsenek közöttünk, felesége, Halászné Fleischer Mária pedig fölidézte a régi társak egy-egy jellemző vonását: Gálné Bözsi néni igazi vérbeli nótafa volt, aki ha énekelt, a szeme is ragyogott, minden porcikája dalolt, Latyák Eszti néni ősz hajával, Pongráczné Manci néni a nyolcvanon túl is fürgén tevékenykedett, Novoth Giza néni kezdte legtöbbször a Tavaszra várunk… nótát, Sátorné Erzsike mindig sürgette, terelgette a tollászkodó asszonyokat, Szentesné Juliska olykor cívódott is a többiekkel…

A megható pillanatokat igen változatos műsor követte: fellépett a Besnyői Népdalkör Szuszán Jánosné vezetésével – citerán Czumpft Krisztina, a Szironta együttes tagja kísérte őket –, s a többszörös Arany Páva-díjas csapat tagjai ezúttal nemcsak énekeltek, hanem csengettyűztek is. Az ercsi Jorgováni Kórus rác dalokkal készült, a ráckeresztúri Mákvirág Tánccsoport Egyesület moldvai táncot mutatott be, majd a BOR-ÁSZOK Dalárda Egyesülettel közös produkciójuk varázsolta el a közönséget. A budapesti Táncoló Talpak Baráti Társaság formáció színes koreográfiával, a Laurán János–Takács Ágnes házaspár néptánccal, Marczinka Marika nótaénekes dalcsokorral érkezett, szívmelengető érzelmeket ébresztve a közönségben. Balogh Péterné beregi népdalcsokorral, a maga hímezte ruhában állt színpadra, Halász Tibor megzenésített verseket és saját szerzeményt adott elő. Felejthetetlen pillanat volt, amikor a régi és mai Pávakör-tagok együtt énekeltek, majd megérkezett a pávamotívumokkal díszített óriási torta, amiből mindenkinek jutott egy szelet.