Sárbogárdi csendes ulti, hivatalból kontrázva – jelentsen bármit is

Az ördög bibliáját forgatták a második városi ultiparti-bajnokságon. Idestova kétszáznegyven napja szembesültem először az ulti kártyajátékkal – az egyesület idén január végén hívta életre első alkalommal a városi bajnokságot –, de egy cseppet sem értem jobban, mint akkor. Mondják az urak egyre, hogy piros 40-100 ulti, betli és rebetli, valamint színtelen terített durchmars – bólogatok, hogy persze, így megy ez. Az ulti játszmalapra pillantva meg számokat látok csupán, hiába magyarázzák az asztaltársak, hogy az első bogárdi bajnok, a mezőszilasi Tölösi József megint csak jól kezdett.

Fülöp Gyula nyugalmazott régész a bakonykúti szüretet mondta le a folytatásos ultipartiért; a bajnokság versenyigazgatói tisztét újfent betöltő nagykanizsai Magyar László pedig kötötte az ebet a karóhoz, ő bizony versenyzőként is elindul. Hiába, no, akit az ulti „füstje megcsapott” – utal nevetve Moldova György klasszikusára.

Régi ideám, hogy egyszer élőben is megtapasztalhatom Gózon Gyula híres bemondását az egyik régi magyar filmből. Hogy azt mondja: Kontra, rekontra, szubkontra, Fedák Sári!... Hinnye, az anyád!

A két ötletgazda, Fodor János egyesületi elnök és Kelemen Béla egyesületi tag most is lehűti lelkesedésemet:

– Megfeledkezel arról, hogy a szubkontrát a mordkontra (16-szoros szorzó) és a hirschkontra (32-szeres szorzó) követi még a Fedák Sári (64-szeres szorzó) előtt.

– Hogy a védő által bemondható kerekes bicikliről (128-szoros szorzó) ne is beszéljünk! – borzolják tovább kedélyemet.

Persze, már jól tudom, ha Fedák Sárit mondanánk, azt jelentené, hogy a múlt századelő legendás színésznője mindent visz. Úgy hírlik: a művésznő személyében egyébként az egyik első magyar celebet tisztelhetjük.

Hiába, ilyen kontrázást úgysem hallhatok, nyugszom bele, hiszen a rekontra (bemondó, 4-szeres szorzó) feletti fokozatok már a hazárdjáték kategóriájába tartoznak.

Azért Guszesnov Nyikolaj kisegít: Ezt elfogtam!

Hinnye! – teszem hozzá somolyogva.

Az őszi bajnokságra most tizennyolcan neveztek: Abáról, Bakonykútiból, Cecéről, Mezőszilasról, Nagykanizsáról, Sárbogárdról és Vajtáról. A lebonyolítást úgy határozták meg, hogy hat asztalnál folynak a versenyek, öt fordulót rendeznek, és az újra és újra összesorsolt játékosok egy asztalnál tizenöt partit játszanak le. Az eredményeket azután összesítik, s kialakulnak a dobogós helyezések.

Az ulti klasszikus kártyajáték, amit magyar kártyával kell játszani. A magyar kártya Schneider József találmánya, a pesti kártyafestő mester az ismert svájci dráma szereplőit festette a lapokra az akkori erős cenzúra miatt.

Az ultiban is van szerencsefaktor, de a lejátszás során már a logikai és kombinatorikai készségekre is szükség van.

A meglehetősen szoros versenyben végül első helyen végzett Fülöp Gyula (Bakonykúti), megelőzve Bodnár Károlyt (Vajta) és Albert Károlyt (Cece).