A halálbüntetés visszaállításáról nem lehetett népszavazást tartani

Egy megtört férfi rendszeresen elzarándokol a helyszínre, a Székesfehérvár melletti Sárrétre, ahol fia, ifjabb Tóth Tamás és annak vadásztársa, Izsó László gyilkosok áldozata lett. Nem csillapodott a fájdalma, nem tud megnyugodni. Nem tud tovább lépni a történteken azért sem, mert hiába küzdött a halálbüntetés visszaállításáért, soha nem írták ki a népszavazást.

Huszonöt éve, 1992. november 8-án Donászi Aladár és Bene László egy újabb bűncselekményre készülve a Sárrétnek nevezett területen lőgyakorlatot tartott. Azt tesztelték, hogy a fegyvereik mennyire hatékonyak egy pénzszállító autó karosszériája ellen. A közelben vadásztak éppen. Ifjabb Tóth Tamás és Izsó László tudta, rajtuk kívül másnak nincs abban az időpontban oda vadászengedélye, ezért a helyszínre hajtottak egy UAZ terepjáróval. Bene és Donászi azonnal a felbukkanó férfiak felé fordította a fegyvereket és tüzelt…

- A gyász mellett született meg bennem a gondolat, hogy legalább mást mentsek meg, másnak ne kelljen a temetőbe mennie. Akkor kezdtem küzdeni a halálbüntetés átmeneti visszaállításáért, miközben rá kellett jönnöm, azon túl, hogy ott a fiamat és a barátját megölték, semmi más nem igaz a hivatalos változatból. A fiam és a barátja rossz időben rossz helyen volt – állítja még ma is Tóth Tamás, akit az sem nyugtatott meg, hogy beszélt Benével a börtönben, aztán később az egyik nyomozóval, aki nyugdíjas biztonsági őr lett, s az sem, hogy nemrég megkapta a nyomozás dokumentumait. Azokban ugyanis súlyos ellentmondásokat talált, s ez tovább növelte benne a kétséget.

Szerinte a vadászok (a kilencvenes évek elején, a délszláv háború idején vagyunk!) egy folyamatban lévő fegyverüzletet zavarhattak meg, és olyat láttak, amit nem lett volna szabad. Egy tanú később három terepmintás ruhát viselő alakról beszélt, akik beugráltak egy autóba és úgy menekültek el. Hibás volt a helyszín és a történtek azonosítása is. Akadt, aki abban az időben símaszkos embereket is látott arrafelé, de a tanúvallomások egy részét tudomásul sem vették, sok furcsa részletet meg sem vizsgáltak – állítja Tóth, aki a valóság tudatos elferdítéséről beszél.

- Azt el tudom képzelni, hogy Bene és Donászi húzta meg a ravaszt, de a háttérben van egy nagy titok. Az ellentmondásokat összeraktam, ezért meggyőződésem, hogy a két gazemberre kenték rá a gyilkosságot, akik fizikailag lehettek a tettesek, de mögöttük mások álltak.

A haláláig gyászoló apa úgy gondolja, nem biztos, hogy Donászi öngyilkos lett a börtönben, talán csak el akarták hallgattatni. A másik elkövető, Bene életfogytiglanra ítélve várja a szabadulást, amit már többször kérvényezett.

Tóth Tamás azt mondja, tudomásul vette, bármit tesz, a fia nem támad fel. A negyed évszázad sem hozott számára megnyugvást, mert a fájdalma mellé a kételyt is a szívébe zárta, amely mára úgy dermedt meggyőződésévé, mint a viasz, ami a sír betonjára folyik a gyertyáról.