Új módszer a csomagszállításban? Az ujjlenyomat nem kötelező!

Szokásos módon, egy csomagküldő szolgálat igénybevételével rendelte meg csomagját olvasónk. Átvételkor azonban a futár ujjlenyomatot akart kérni tőle. A kérdésre, hogy miért, azt a választ kapta, hogy hamarosan minden csomagküldő szolgálat áttér az ujjlenyomat alapú azonosításra, és hogy csak így tudja átvenni a csomagját tőle – mesélte olvasónk, aki mindezen magyarázat ellenére sem volt hajlandó teljesíteni a futár kérését.

Aki nem hagyta magát

- Azt mondtam, akkor nem kérem a csomagot, vigye vissza – mesélt a továbbiakról kérésünkre a fehérvári hölgy, akinek ezt követően, aláírása ellenében mégiscsak átadta a csomagot a futár, hozzátéve, hogy a későbbiekben azonban mégiscsak hozzá kell szokni a hasonló módszerhez, ugyanis máshogy nem lesz lehetőség a csomag átvételére.

- Számomra ez megdöbbentő és érthetetlen. Nem hiszem, hogy az ujjlenyomatom szükséges lenne egy csomag átvételéhez. Honnan tudhatom, hogy a későbbiekben hogyan tárolják a hozzám tartozó ilyen személyes adatot? – teszi fel a további kérdést a csomag átvevője hozzátéve, hogy egy hivatalos csomag átvételéhez való ujjlenyomat hozzárendelése még talán hagyján, de akkor azt is nyomon követik és rögzítik, ki milyen magánrendeléseket vett át?

Kérdések sokasága

De nem csak ez a kérdés merül fel: mi van akkor, ha valaki nem a saját csomagját veszi át? Rendszeresen előfordul ugyanis ez az életben… Milyen módon kezelik ezeket az azonosítókat? Jogos-e egyáltalán ezeknek az egyedi azonosítóknak a nem hivatalos kezelése, tárolása? Megkerestük kérdéseinkkel a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot (NAIH), ahol megtudtuk, elsősorban az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi törvény, azaz az úgynevezett infótörvény irányadó a kérdésben. A konkrét esetről természetesen nem tudtak tájékoztatást adni, hiszen ahhoz több részletre is szükség volna, de azért lényegében tudtak válaszolni számos kérdésünkre. Péterfalvi Attila, a hatóság elnöke igyekezett segítségünkre lenni a témában.

Elsőként meg kell vizsgálni, hogy a cég tevékenységéhez egyáltalán szükséges-e a személyes adatok kezelése; esetleg van-e olyan alternatíva, amelynek alkalmazásával kiváltható az adatkezelés – tették fel a kérdést. Leszögezték, hogy vizsgálandó az is: a személyes adat kezelése – legyen az bármilyen személyes adat -, elengedhetetlenül szükséges-e? Ugyanis az adatkezelés, még ha jogos is, a lehető legkevesebb és az érintett magánszféráját kevésbé korlátozó személyes adatra terjedhet csak ki.

Néhány adat persze kell

A hatóság álláspontja szerint egy csomagszállítmányozással foglalkozó cégnek a tevékenységéhez szükséges bizonyos személyes adatok kezelése, hiszen a címzett – ideértve az általa meghatalmazott, a csomagot átvevő személyt is – nevének, szállítási címének, lakcímének ismerete nélkül nem tudja teljesíteni a megbízást. Emellett annak érdekében, hogy sikeres legyen a kézbesítés, a telefonszám kezelése is indokolt lehet: például ha az adott címen nem található a címzett, akkor telefonhívásokon keresztül tisztázni lehet, hogy mikor tudja átvenni a csomagot. Jogszerű lehet az is, hogy a kézbesítők a csomag átadása előtt személyes adatok kérésével megbizonyosodjanak arról, hogy valóban a jogosult címzettnek adják át a csomagot, illetve az is, hogy a csomag átvételét a címzett megerősítse.

Kérni lehet, kezelni nem

Ezek azonban nem feltétlenül teszik szükségessé, hogy a cég személyes adatot kezeljen – hangsúlyozzák a hivatal szakemberei, ahogy azt is: megfelelő alternatíva lehet ebben az esetben például az, hogy arra kérik a címzettet, mutassa be valamely személyazonosító okmányát azért, hogy a kilétéről a kézbesítő meggyőződhessen. Ám ezután az okmányról nem rögzítenek semmilyen személyes adatot, maximum a futár magának jegyzi fel annak tényét, hogy a címzett mely okmányát mutatta fel a csomag átvétele előtt.

Egyébként a csomagküldő szolgálatok gyakorlatában jogszerű lehet az is, hogy a csomag átvételét valamely személyes adat rögzítéséhez – például aláíráshoz – kötik, és akár még az okmány azonosítóját is rögzíthetik a kézbesítők. Ám ennek okát alaposan meg kell tudniuk indokolni és tájékoztatót kell készíteniük az adatkezelés gyakorlatáról – amelyet honlapjaikon kell közzétenniük a szolgálatoknak. Mi egyébként megnéztük az olvasó által említett – de itt nem beazonosított – konkrét szállítmányozási cég honlapját, s rákerestünk az adatkezelési tájékoztatóra, amely elméletileg pdf formátumban meg is található, ám valamiért nem tölthető le – a dokumentum nem elérhető címszóval.

Az ujjlenyomat kérése nem jogszerű

De, hogy végre kitérjünk az ujjlenyomat levételére és kezelésére, a hatóság álláspontja szerint ez a módszer nem összeegyeztethető az infótörvény bizonyos részeivel. Egyrészt ugye, ahogy korábban kifejtettük, adott esetben lehetséges az is, hogy a szállító cég bármilyen személyes adat kezelése nélkül is megfelelően kézbesítse a csomagot.

Másrészt – bár jogszerű adatkezelési cél lehet, hogy az érintett kilétéről meggyőződjön a kézbesítő, s rögzítse a csomag átadásának tényét, ám – az ujjnyomat kezelése nem elengedhetetlenül szükséges és nem is alkalmas arra, hogy a csomagküldés szempontjából lényeges adatkezelés teljesüljön. Tehát az aláírásnak, az okmányszám rögzítésének elegendőnek kell lennie. Ráadásul az ujjlenyomat-felvétel nem is alkalmas az adatkezelés céljára, hiszen azzal a cég nem tudja beazonosítani az érintett kilétét, hiszen nincs olyan állami nyilvántartás, amely mindenki ujjnyomatát tartalmazná. De ha lenne, akkor sem férhetne hozzá egy vállalkozás az ilyen adatbázishoz. Itt vetődik fel a kérdés: megeshet, hogy maga szeretne kialakítani egy ilyen belső adathálózatot, amely tartalmazza az ügyfelek adatain kívül az ujjlenyomatukat is? Vajon mi előnye származhat ebből? Egyszerűbb lenne a csomagátadás? Könnyebb a beazonosítás? Kérdéseinkkel megkerestük az adott céget is, ha kapunk választ, a témát folytatjuk. Egy másik szállítmányozó cégnél is kaptunk információt: ott azt mondták, nem tervezik az ujjlenyomatos rendszer bevezetését, így tehát a futár állítólagos kijelentése is megdőlt, hogy erre minden érintett cég készül már… A konklúzió tehát, hogy az ujjlenyomat kérése se nem jogszerű, se nem releváns egy vállalkozás esetében, akkor sem, ha az ügyfelek beazonosítása mindennapos feladatuk. Olvasónk tehát jól tette, hogy kiállt az igaza mellett: aki nem szeretné, hogy magáncégek tárolják az ujjlenyomatát, nyugodtan utasítsa el az ilyen jellegű kérést.