2017.12.23. 08:00
Egy székely ember, aki Székesfehérvár tiszteletbeli polgára
Székesfehérvári küldöttség járt a székely városban Szent Miklóskor. Az ott töltött napokon sok érdekes emberrel találkoztunk.
dhdh
Deák Lajosné, Horváth Miklós Csaba székesfehérvári önkormányzati képviselők, Görög István, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör alelnöke mellett még 4 fő képviselte a várost. Az egyik nap Virág Zsolt vendégei voltunk, olyan székely fiatalemberé, aki nyitott a világra, a világ dolgaira. És Székesfehérvár tiszteletbeli polgára...
Kiváló a kapcsolata a Fejér megyei székhellyel, annak szervezeteivel, így a Honvédség és Társadalom Baráti Körrel is. Meseszerű a történet, meseszerűen kezdtük a HTBK, és a gyergyószentmiklósiak történetét: hol volt, hol nem volt... Innen Zsolt folytatta. – Régen történt, 1944 szeptemberének egyik napján, ami gyászos nap volt, mind Gyergyószentmiklós, mind Székesfehérvár életében. Városunk határában 159 székesfehérvári magyar katonát gyilkolt meg a szovjet veszedelem. Olyan embereket, akik majd ezer kilométerre eljöttek az otthonukból, és a történelmi Magyarország határait védve életüket áldozták a hazáért. Sajnos 1989-ig tilos volt e sírokat gondozni, a katonák emlékét őrizni, de mindig volt pár tisztességes gyergyói ember – köztük a nagymamám is -, akik mindig gondoskodtak arról, hogy halottak napján gyertya, virág legyen a sírokon. Ez volt a régmúlt. De a közelmúltban létrejött az a nagy találkozás, amitől kezdve másabb lett minden. – Kerestük a kapcsolatot Székesfehérvárral, mert tudtuk, a Szent István gyalogezred katonáit temették el itt. A HTBK országos szervezetének, Tóth Zsigmond ezredesnek köszönhetően fel tudtuk venni a kapcsolatot a székesfehérváriakkal. Aztán megjelent nálunk Görög István ezredes és egy busznyi fehérvári baráti kör tag, és eldöntöttünk, hogy az itt nyugvó katonáknak méltó emléket állítunk, majd 2008. május 18-án felavattuk a gránit emlékkövet. Pártpolitikától függetlenül ez Fejérben nemzeti üggyé lett, 1998-ban Warvasovszky Tihamér alpolgármester és Horváth Miklós Csaba képviselő urak már itt voltak és tárgyaltak a két város kapcsolatáról. Zsolt Székesfehérvár tiszteletbeli polgára lett.
- Mit jelent ez a cím a székely ember számára?
- Talán életem legnagyobb megtiszteltetése, hogy Székesfehérvár, a történelmi Magyarország hajdani fővárosának a tiszteletbeli polgára lehetek! Azon munkálkodtam, hogy nemcsak a baráti kör, és egy itteni civil szervezet, hanem a két város, a város vezetői között is jó legyen a kapcsolat. Ez pedig akkor az igazi, ha az együttműködés lebomlik különböző szintekre. Amellett, hogy ez a 159 katona egy életre összekapcsolt minket. Tőlünk egy általános iskolának és egy gimnáziumnak van testvérkapcsolata Székesfehérvárral, de a sportklubok, a kulturális egyesületek is élő kapcsolatot képeznek a két település között, szerencsére ezek mind önjárón intézik a dolgukat egymással. A székely ember minden magyarhoz baráti szívvel közelít. A Székesfehérváron élők közül sokan érzelmi alapon gondolnak ránk, tiszta magyar gyökeret keresnek itt, amiből feltöltődhetnek, de van, aki amolyan régimódi székelynek gondol minket.
- A közös történetnek alighanem messze még a vége. De most hova tovább...?
- Azt gondolom, ami összetartozik, az össze is fog tartozni, e téren optimista vagyok. A kapcsolataink tovább mélyülnek, az oktatásban való együttműködésünket felsőoktatási szintre lehet emelni a szó minden értelmében. Gazdasági téren Fehérvár akkora potenciállal rendelkezik, amit lehet, kell exportálni Székelyföldre. Szerencsére nincsenek nyelvi és más olyan akadályok, amelyek meggátolhatnák ezt. Hiszem, hogy kapcsolatunk csak erősödni tud!