Az év embere díjra jelölték a fiatal feltalálót, Fröhlich Balázst

– Emlékszem, Pécsett találkoztunk először, még két éve. Amikor szétnéztem a kollégiumi szobádban, látszódott, mennyi mindennel foglalkozol. Fel tudod még sorolni ezeket a munkáidat?

– Az egyetem első évében, 2011-ben jelentkeztem egy országos ötlet- és feltaláló versenyre, az EnterFlexre, amit meg is nyertem egy egyedi, alternatív energiákat kiaknázó találmánnyal. Ennek a továbbfejlesztett változatából egy önálló szélturbinát terveztünk Elmer György professzorral a pécsi egyetemen. Sajnos már ekkor láttam, hogy a terület, amivel foglalkoznék, nagyon magas anyagi igényű, és már a prototípusok legyártása sem kerül kevés összegbe. Ekkor kezdtem el kutakodni, feltérképezni, hogyan tudnám az elképzeléseimet kivitelezni. Ezzel egy időben szerettem volna létrehozni a Vasember című filmből ismert „Jarvis” rendszert, azaz intelligensotthon-vezérlésbe kezdtem. Rájöttem, hogy a prototípusokhoz a legolcsóbb út a 3D nyomtatáson keresztül vezet, így ezzel is elkezdtem foglalkozni. Emellett az épületautomatizálási projekt is egyre jobban haladt, mivel megismertem Peidl Gergely programozót, aki a szoftveres oldalról kezdte építeni a rendszert. Ezt 2015-ben a budapesti Construma Nemzetközi Építőipari Szakkiállításon mutattuk be. Időközben viszont úgy tűnt, ezen a területen is fejleszteni kezd a Google, így lejegeltük a projektet. Zárójelesen megjegyzem: azóta kiderült, hogy érdemes lett volna folytatni a kutatást, de az ember a hibáiból tanul... Így aztán pár évig a 3D nyomtatással foglalkoztam komolyabban, építettem egy-két saját nyomtatót és egyéb gépet, majd 2016 elején elkezdtem megtervezni az elektromos motort.

– Ez a most futó egyetlen projekted?

– Lényegében igen, teljes mértékben az elektromos motoron dolgozom, és azon, hogy ez egy fenntartható vállalkozás égisze alatt működhessen. Olyan cég alapításán fáradozom, amely elsősorban egyedi, limitált szériás elektromos motorokat gyárt. De kacérkodunk egy kétszemélyes autó ötletével is, illetve mindenképpen szeretnék űrkutatással, azon belül is különböző űrobjektumokon való anyagmozgatással foglalkozni a jövőben.

– Említetted, hogy a fejlesztésnek a finanszírozási része a legnehezebb. Kaptál bármiféle támogatást?

– Szerencsére számos ösztöndíjban és kitüntetésben részesültem az eltelt évek alatt. 2013-ban rektori kitüntetést vehettem át, amit 2015-ben és idén, 2017-ben is megkaptam. 2016-ban a Junior Templeton Fellow tehetségprogram ösztöndíjasa lettem, illetve ugyanebben az évben a PTE Műszaki és Informatikai Kar dékánja, Bachmann Bálint is kitüntetett. 2017-ben bekerültem a kezdő vállalkozókat támogató Mentorship 3.0-ba, és az 50 tehetséges magyar fiatal program ösztöndíjasa vagyok, melyet a La femme hív életre.

– Mit ad ez a program?

– Az 50 tehetséges magyar fiatal programmal még 2015-ben találkoztam, amikor a TALENTn című programsorozat Pécsre látogatott. Itt ismerkedtem meg Barta Zsolttal, a tehetségprogram vezetőjével, aki az előző évad tehetséges fiataljaival mutatkozott be. Ezen a pécsi állomáson előadó voltam. Aztán megtetszett a program felépítése, célja, ezért jelentkeztem oda. Beválogattak. A munkámat egy mentor, a Magyar Villamos Művek kötelékében dolgozó Molnár Imre segíti.

– Ahogy látom, nem véletlenül jelölt a Baranya megyei hírportál az Év embere díjra.

– A BAMA Év Embere szavazás egyik pillanatról a másikra érkezett. Az egyik barátommal jöttünk ki a moziból, amikor azt vettem észre, hogy a közösségi oldalon több száz üzenetet és like-ot kaptam. Megtisztelő a jelölés, kíváncsian várom a végeredményt. Ahogy láttam, nagyon értékes embereket neveztek a versenybe, szóval úgy érzem, elkélne még pár év, hogy felnőjek egy ilyen cím viseléséhez.

– Ha már felnövés: ha jól tudom, leginkább három városhoz kötődsz. Ezek Budapest, Székesfehérvár és Pécs.

– Budapesten születtem és éltem egészen az általános iskola második osztályáig, amit már Székesfehérváron kezdtem el. Az érettségimet is Fehérváron, a Lánczos Kornél Gimnáziumban tettem le. Ezután költöztem Pécsre, hogy megkezdhessem egyetemi tanulmányaimat. A választásban nagy szerepet játszott, hogy szinte egyből beleszerettem a városba.

– Székesfehérváron pedig rádióztál is. Foglalkoztat még ez a gondolat?

– Legszebb éveim egy részét töltöttem a rádiónál. Elsősorban a reggeli műsort vezettem, Tóth Melittával, akivel azóta is nagyon jó barátságot ápolunk. Ő egyébként továbbra is a médiában tevékenykedik. Ugyanakkor technikusi feladataim is voltak itt, mivel a rádiót lényegében akkor indítottuk el, amikor tizenegyedik osztályos voltam. A terület továbbra is érdekel, de túl megosztott lenne a figyelmem, ha még ezzel is foglalkoznék. Mostanában inkább a mikrofon túloldalán, vendégként kapcsolódom a rádiókhoz. Egyébként épp az elmúlt hetekben keresett meg Fehérvárról a Táska Rádió vezetője, Ollerényi Tamás, hogy ha ráérek, nézzek be hozzájuk. Szóval még az is lehet, hogy a napokban Fehérváron is hallható leszek.

– Azért van magánéleted?

– Az átlagos egyetemi napok is pörgősek voltak, de egy vállalkozás felépítése még több energiával és idővel jár. Ennek a kárát leginkább a szeretteim látják, de szerencsére megértőek: a szüleim, a testvérem, a nagyszüleim és a barátnőm is tudják, hogy ez fontos nekem.