„A szereppel kelek, a szereppel fekszem”

A híres operaénekesnőt nemcsak színpadon, hanem filmekben is láthattuk. Bár családi program közben zavartuk meg, kérdéseinkre készségesen válaszolt.

– Szülői biztatásra választotta az énekesi pályát?

– A családomból senki sem foglalkozott ilyesmivel, de nagyon sok mindenben támogattak. Ám amikor eldöntöttem, hogy hivatásszerűen szeretnék vele foglalkozni, úgy tűnt, magamra maradtam. Később kiderült, ezzel a szüleim csak az elszántságomat tették próbára.

– Mi az, amitől különlegessé válik Ön számára egy darab?

– Mindenképpen a kihívástól. Minden darabomat szentségként tiszteltem, beleértve a zeneszerzőt és a szerepet is. Amikor megkapjuk a szövegkönyvet, megkezdődik a nagy munka. El kell sajátítani a szöveget, ha idegen nyelvű, akkor kiszótárazni. Ezzel kelek, ezzel fekszem, és szemeim előtt egy cél lebeg: úgy előadni, mint egy hangszer, amit Isten szólaltat meg.

– A színpadon vagy a kamerák előtt mozog szívesebben?

– A színpadi fellépés fontosabb számomra, mert az ott és abban a pillanatban születik, így nincs két egyforma előadás. A filmet pedig bármikor újra lehet nézni, ráadásul azok csak többszöri felvétel után kerülnek végleges állapotba.

– Nyugdíjas operaénekesként mivel tölti mostanában az idejét?

– Tanítok, koncerteket adok. Járom az országot, hogy előadásokat tartsak különböző korosztályoknak a beszéd és az éneklés kapcsolatáról. Így nyugdíjas éveim ellenére sincs megállás.

Gregorics Dóra,

Tóparti gimnázium

Susorányi Evelin,

Wágner Csilla

Táncsics gimnázium,

Székesfehehérvár, Mór