Lóháton és kocsin búcsúztatták az óévet Csákváron

A Csákvári Lovasbarátok Köre Egyesület tavaly a vaskapunál, idén az Esterházy-kastély parkjában, a kis kápolnánál, szakrális helyszínen tartottak ó- és újévfordulót. Havas tájon is csodaszép lett volna, ám az idei december vége éppen enyheségével kedvezett a csapatnak.

Mindenféle korosztályból lóra kaptak a lószerelmesek s hagyományőrzők, mondta el a csákvári születésű Magosi István egyesületi elnök, patkolókovács. E ritka mesterséget már húszévesen űzte idősb Magosi a Nemzeti Lovardában, fia, az ifjabbik István a szíjgyártó tudományt sajátította el. A többi tag is járatos a hagyományokban, s igyekeznek átmenteni a jövőnek múltunk értékeit.

A baráti találkozón tájékozódási versenyt szerveztek, érkeztek Csákberényből, Pátkáról, Kápolnásnyékről, Tatabányáról, Szárról, Várpalotáról, Gántról, Kajászóról és Vértesboglárról a csákváriak hívására. A fiatal gánti legényeknek kölcsönöztek lovakat, mindenki más a sajátja hátán ült. Az egyesület tagja Horváth Józsefné is gyönyörű gidrán lovaival, elhunyt férje alapította itt a kis ménest.

Másik megható történet is kapcsolódik a helyszínhez, a huszonévesen balesetben elhunyt Kiss Dávid hamvait e helyütt szórták szét – ő hagyta meg így, bár nem készült a halálra. Lovaglás közben gyönyörködött a tájban, s csak úgy odavetette lovastársának, Magosi Istvánnak, az ifjúság gyanútlan könnyedségével, hogy ha valami érné, így legyen… Fél év múlva, 2004-ben ragadta el a halál. Az immáron örökké fiatal Dávidról megemlékeztek az arcmását őrző gránit síremléknél, felidézték az óév megtartandó emlékeit, s az új esztendőbeni teremtő erőért fohászkodtak a szabad ég alatt.