Az újranyitott mezőkomáromi intézménybe mintegy félszáz gyermek jár

A 2010-es évek elején sok változás történt az iskola életében: 2011-ben a település költségvetési hiánya miatt bezárták azt, majd részint állami támogatással, összefogással 2013 nyarán újjávarázsolták a termeket, és szeptemberben már meg is kezdték azokban az oktatást.

– Olyanok vagyunk, mint egy nagy család – fogad Schmuckné Kozma Szilvia tagintézményvezető, aki az újraindítás óta tölti be ezt a pozíciót az iskolában. – Tizenegy kisgyermekkel, kilenc elsős és két második osztályos tanulóval kezdtük meg az oktatást – teszi hozzá.

A kezdeti cél a folyamatos építkezés volt, amely láthatóan jól sikerült: jelenleg 46 alsós gyermek jár az iskolába. Tíz elsős, tizenhat negyedikes, az összevont második és harmadik osztályban pedig összesen húszan ülnek nap mint nap az öt tanterem egyikében-másikában.

– A pedagógusok kezdenek hozzászokni az összevont osztályokban zajló munkaformához, és egyre több szülő is ide íratja be a gyermekét.

A mezőkomáromi és a szabadhídvégi óvodások körzeti iskolája vagyunk, és bár a szabad iskolaválasztás miatt nem mindenki dönt mellettünk, mégsincs okunk panaszra. Sőt, a jelenlegi öt pedagógus is elég a megfelelő működéshez – mondja a vezető.

Az iskolában informatika és kézműves szakkört is tartanak, a jövőben pedig Köő Péter polgármesterrel közösen egy nagy sakkpálya létrehozását tervezik. Az előírt programjaik mellett egyéni rendezvényeik is vannak: ilyen volt a felvonulással vagy éppen tökfaragással, tökös ételek kóstolásával egybekötött tökfesztivál is. Most a farsangra készülnek.

– A tanulók egy része és az egyik tanítónk éppen Budapesten, színházban van, a dégi iskolásokkal – meséli Szilvia.

A névadó dégi Dr. Kovács Pál Általános Iskolával sok közös programot szerveznek a mezőkomáromiak, ugyanis az előbbi gesztor intézményként működik. A jó kapcsolat megvan, az iskolák tanítóinak egy része mindkét helyen oktat – az egyetlen hátrányt a 15 kilométeres távolság jelenti. Éppen ezért a gyermekek felsősként leginkább a négy kilométerre lévő Lajoskomáromban vagy a Tolna megyei Felsőnyéken tanulnak tovább.

Nagy családként élnek, hiszen mindenki ismer mindenkit. Ezáltal jobban oda tudnak figyelni egymásra, pedagógiai szempontból pedig könnyebb egy-egy gyermeket fejleszteniük. Szilvia a családi légkör egyedüli „hátrányaként” azt látja, hogy a gyermekek burokban élnek: egy nagyobb létszámú iskola diákjaihoz képest jobban óvják, védik egymást is.

Mint azt a tagintézményvezető kiemeli: miután a szülők egy-egy nyílt nap során megtapasztalják az itteni közeget és az oktatás folyamatát, bátrabban választják ezt az iskolát gyermeküknek. Mindenesetre a rajzokkal, színekkel és kreatív alkotásokkal teli aulát és termeket látva bizton állíthatja az ember: ez az iskola valóban a gyermekeké.