Még mindig benne van Csukly Zsoltban a tűfrász véradás előtt

– Nekem sok fóbiám volt. Féltem a mélységtől, elmentem ejtőernyőzni, elmúlt. Mindig szembefordulok a mumusokkal, de a véradás... Mindig abban reménykedtem, hogy a következőnél bátor leszek, de nem vagyok bátor.

A tűfrászom megvan. Mindig le kell magamat egy kicsit győzni – mondta lapunknak Csukly Zsolt véradó, aki a katonaságnál kezdett el vért adni, három nap szabadságért, de ezzel együtt sosem játékként gondolt a véradásra.

– Egy százszoros véradóra félistenként néztem föl – mondta.

– Már csak kétszer adhatok vért, aztán jövő tavasztól én is „obsitos” véradó leszek, mint mostanra már a barátaim nagy többsége – folytatta a 65 éves férfi. – Jó ideje a véradásokon szinte csak középkorúakat és korombelieket látok, fiatalokat alig – tett le még egy tételmondatot az asztalra.

– A plazmaközpontokban fordított a helyzet, ott sok az egyetemista, elvétve van néhány középkorú – hozta összefüggésbe Csukly Zsolt a véradás kérdéskörét a plazmaadással is.

Ismert, a férfiak ötször adhatnak vért évente, a nők négyszer. A plazmaadás számának elvi lehetősége ennek körülbelül tízszerese.

– Nem mutatható ki összefüggés a plazmaközpontok megjelenése és a véradói szám alakulása között – jelentette kis lapunk kérdésére az Országos Véradó Szolgálat (OVSZ) részéről Kékkőné Nagy Éva.

Az OVSZ szerint a 18-25 év közötti véradók számában nem történt érdemi csökkenés az elmúlt években. Szerintük a plazmaközpontok megjelenése a fiatalok véradási hajlandóságát sem csökkenti.

Csukly Zsolt állítja, megjelent a „vérkoldusság” jelensége: hozzátartozóik műtétje előtt a családtagok a véradókat kérlelik, hogy irányított véradással az ő szerettüket segítsék. Szerinte szinte „kötelező” négy véradót hozniuk egyes műtétek előtt a betegnek.

– Az irányított véradás intézménye jogszabályilag megengedett, elfogadott itthon. A transzfúzióval járó beavatkozások esetén az egészségügyi intézményeknél bevált gyakorlat, hogy felhívják a beteg hozzátartozóinak figyelmét az irányított véradás lehetőségére. Ez semmilyen körülmények között nem lehet az ellátás feltétele! – nyugtatott meg Kékkőiné.

– Mindez szerencsétlen módon gyakran úgy csapódik le, hogy nem áll rendelkezésre a szükséges vérmennyiség a beavatkozáshoz. Érthető, hogy a segítséget kérők szeretnének mindent elkövetni hozzátartozójukért, de egy-egy ilyen magánjellegű kezdeményezés akaratlanul is megingathatja az egészségügyi ellátórendszerbe vetett bizalmat. Azt a téves képet vetíti fel, hogy a nemzeti vérkészlet biztonsága nem megoldott – folytatta. – 2016-ban mintegy 15 ezer egység vért gyűjtött ilyen formában az OVSZ, ugyanakkor a véradások száma meghaladta a 400 ezret. A hazai vérellátás alapját tehát azok a véradók biztosítják, akik számukra ismeretlen embertársuk gyógyulása érdekében nyújtják segítő karjukat – szögezte le.