Rigó Jancsi Pákozdról a világhírig jutott

A február 3-án, éppen 91 éve elhunyt Rigó Jancsi személyében egy olyan 19. századi kalandort, korabeli celebet ismerhetünk meg, akinek a romantikus élete ma biztosan valamelyik népszerű szappanopera alapját képezhetné. Rigó János, akit Rigo Joannes néven anyakönyveztek, 1858. augusztus 23-án született Pákozdon a 214-es számú házban. Édesapja az anyakönyv szerint szintén Rigo Joannes, édesanyja Kovács Mária volt. A kis Rigó Jancsi gyerekkoráról igen kevés forrással rendelkezünk, az egyszerű, 11 gyerekes muzsikus, vályogvető cigány család nem sok írásos dokumentumot hagyott hátra. A később igen híressé váló Rigó azonban számtalan újságcikkben szerepelt és mesélt az ifjúkoráról is, így innen többé-kevésbé hitelesen tájékozódhatunk erről a korai időszakról. Zenei tehetsége hamar megmutatkozott, kezdetben muzsikus – más források szerint vályogvető, kaszás cigány – édesapjával együtt zenélt. Barcza József (aki Szimpliciusz művésznéven játszott) híres cigányprímás karolta fel Rigót és indította el a hírnév felé. A tehetséges ifjú hamar elsőhegedűs lett Barcza bandájában, sőt nemsokára elvette az akkor 14 esztendős Mariska nevű lányát. A frigyből két gyermek is született, akik korán meghaltak. Előbb Kaposváron, majd Budapesten éltek és zenéltek, de azután Rigó feleségével együtt Nyugat-Európába, Párizsba ment feltehetően a jobb kereset reményében. Az igazi kalandok ekkor vették kezdetüket.

A korabeli lapok, talán nem egészen jóhiszeműen úgy írták le Rigót, hogy egyáltalán nem egy Adonisz, sőt egy „egészen közönséges czigány”, aki középtermetű, tömött bajszú, némileg himlőhelyes arcú, egyetlen tehetsége a zenélésben mutatkozik meg. Rigó hamar népszerű lett a francia fővárosban, ahol a Restaurant Payard-ban zenélt. Itt többször megfordult Chimay herceg (teljes nevén Marie Joseph Anatole Élie de Riquet de Caraman, Chimay 19. hercege) és felesége Clara Ward – vagy ahogy a korabeli lapok említik Ward Klára –, egy amerikai milliomos lánya. A 32 éves herceg 1890-ben vette feleségül a feltűnően szép 16 éves szőke hajú lányt és hamarosan két gyermekük is született. 1896-ra kapcsolatuk kihűlt, a herceg inkább vadászattal múlatta az idejét. Nem véletlen, hogy a fiatalasszony egyre többször fordult meg a mulatóban és kereste Rigó társaságát. A kaland végül a szerelmesek szökésével végződött, amely igazi skandalumnak számított még a 19. századi Párizsban is. A nem túl tehetős és nem is túl jóképű cigányzenész elcsábította és megszöktette a herceg feleségét, aki két gyermekét is hátra hagyta.

A következő majd 5 év igazi road movie, a pár bejárta Nyugat-Európát és Észak-Afrikát, hihetetlen mennyiségű pénzt herdáltak el, közben a válásaiktól, majd esküvőjüktől volt hangos a korabeli bulvársajtó. Rigó első felesége éveken át küzdött a férjéért, követte őket és mindent megtett, hogy visszatérjen hozzá Jancsi, aki bár erre időnkét hajlandóságot is mutatott, végül mindig Clarát választotta. Igazi helyi szenzációnak számított, amikor a pár 1896 decemberében Székesfehérvárra és Pákozdra látogatott. Egy éjszakát a faluban töltöttek, a jegyző gondoskodott méltó szállásról számukra. Rigó szüleit és rokonait látogatta meg és bemutatta nekik új szerelmét. Kisebb botrány itt is kerekedett, tekintve, hogy Székesfehérváron a Magyar Király Hotelben – egyes források szerint – egy szobában szálltak meg, úgy, hogy nem voltak még házasok. Polczer Péter alkapitány ezért felkereste őket, de miután a hercegnő bemutatta a férje által elindított válóper iratait, eljárást nem indítottak ellenük. A következő évben Oroszországba mentek „művészeti körútra”, ebből az időszakból maradt fent Rigó útlevélkérelme, amelyet a főispánnak nyújtott be, ezen a prímás elérhetőségeként a Párizsi Grand Hotel Terminust adta meg.

A kapcsolat végül Nápolyban ért véget, ahol Clara elhagyta Rigót egy olasz pincérért. Ekkorra a pénzből már mind inkább kifogytak, hiszen egyiküket sem támogatta a családja, ezért Rigó színpadi fellépéseket vállalt, míg neje – ezzel ismét közbotrányt okozva – erotikus képeslapokon szerepelt, melyeket jó pénzért árultak. A válás után Rigó ismét utazott és zenélt, végül Amerikában, New Yorkban kötött ki, ahol a Little Hungary nevű étteremben hegedült. 1927. február 3-án érte a halál, sírja a mai napig a New York-i Kensico temetőben található.

A cukrászsütemény keletkezésének pontos története nem ismert, állítólag ezzel a süteménnyel kedveskedett a cigányzenész kedvesének és az azt készítő cukrász jó üzleti érzékkel Rigóról nevezte el a terméket. Ma már a történet hitelessége kideríthetetlen, az biztos, hogy a monarchia teljes területén ismerték és kedvelték a rigójancsit, ezt bizonyítja az is, hogy egy rijekai múzeum célul tűzte ki, hogy a ’90-es években náluk még népszerű sütemény nimbuszát helyreállítják és egy kiállításon mutatják be keletkezésének körülményeit és névadójának élettörténetét.