Rejtélyes múltjukról konghatnának meséket a velencei harangok

Ha hangról nem is tűnt fel a helyieknek, de hírből azért tudhatják: az 1947-es velencei katolikus templom nagyharangját lehetett hallani hétvégén a Kossuth rádió déli harangszójaként.

E különleges esemény apropóján eredtünk az 1947-es és az 1554-es öntésű „öreg testvér” titkainak nyomába. Zűrzavaros, titokzatos múltra bukkantunk, ami alig-alig akar megnyílni a 21. századi érdeklődő előtt... Fehér Árpádot, Velence amatőr helytörténeti bloggerét kérdeztük, aki szintén csak villanásokat tudott felfedezni Velence egyik „legöregebb lakója” és a nagyharang kapcsán:

– A velencei katolikus templomban van egy kis lélekharang, valamint van egy, az ismert 20. századi harangöntő, Slezák László által 1947-ben öntött nagyharang, illetve az 1554-es, sajnos bizonytalan gyökerű öregharang. Ez utóbbi védelmi okokból hallgat, noha baja nincsen. Inkább kímélik, védelmezik – sorolja Árpád, aki egészséges kíváncsisággal indult felfedezni Velence talán legöregebb „lakója”, az 1554-ben öntött öregharang múltját.

– Annyit tudunk, hogy az 1918-as év nyarán a vallás és közoktatási minisztérium levelet intézett a püspökségekhez, melyben az ismeretlenül maradt harangoknak a származását tudakolja, mert szerette volna visszaadni őket. Ennek a levélnek a harmadik pontja arról szól, hogy a nagytétényi öntöde udvarán ott áll ez a harang. Valószínűleg nem találták meg a helyét, de egy biztos: hogy nem Velencéről származik. 1554-ben Velencén ugyanis aligha volt olyan ember, aki harangot tudott volna rendelni – mutat rá a blogger. Ez egy békésebb világ harangja volt, teszi hozzá, ám sajnos azt is: nem tudni, hol. Vélhetően a Felvidéken, más információk viszont más területek felé sodorják a kutatót. – Valójában még azt sem lehet tudni, melyik egyház hívei öntették ki. Még azt sem tudtuk megállapítani, hogy 1918 után pontosan mikor érkezett Velencére, s azt is csak valószínűsítjük, hogy a helyi Meszleny családnak köszönhetően került ide.

Az öregharang közel ötszáz éves múltja épp olyan, mint a magyar történelem: rejtélyes, viszontagságos múlt után talált megnyugvást Velencén, a helyiek örömére.

– Őrült nagy utazást tehetett, de csak azt tudjuk, hova érkezett – mondja Árpád. Évtizedeken át szólt a helyiekhez, akik büszkék a titokzatos múltú harangra, akkor is, ha ma már – kíméletből – némán áll két fiatalabb testvére mellett.

A rádió déli harangszójaként hétvégén felcsendülő nagyharang pedig az újjászületésről konghatna érzelmes meséket: a világháború vége felé a harcokban ugyanis a templomtorony megsemmisült, s bizony a harangok is kárt szenvedtek.

Velence a világháborús ostrom első vonalában rázkódott 1944 decemberétől 1945. március közepéig, amikor mindkét templomtornyot megfigyelőállomásnak használták a különböző katonai erők. Később, a felújítások idején született Slezák László harangöntő velenceieknek készült szép hangú műve, melynek kongása felcsendülhetett a rádióban.