A kezdetek: Csiszár István, a Fejér megyei tűzoltók krónikása mesélt

145 éves a székesfehérvári önkéntes tűzoltó mozgalom. Az évforduló apropóján Csiszár Istvánt, nyugalmazott alezredes kerestük föl, akit bátran nevezhetünk a Fejér megyei tűzoltók krónikásának is. Több könyvet is szentelt a témának. 1974-ben került a Fejér megyei Tűzoltóparancsnokságra, tűzmegelőzési csoportvezetőként, majd megbízott megyei tűzoltóparancsnok helyettesként szolgált. Arra kértük, meséljen olvasóinknak a Fehérváron 1873-ban megalakult önkéntes tűzoltó szövetség kezdeteiről, múltjáról.

1739-ben született egy rendelet, miszerint tűzvész esetén mindenkinek kötelessége részt vállalnia az oltásban.

– Aki gyorsan ment, azt megjutalmazták, aki pedig zsiványságból elhúzta magát, azt megbüntették – mesélte a nyugalmazott tűzoltó.

Később aztán a különböző céhek tagjainak feladatává vált a tűzvédelem. S minekutána a lakossági tűzesetek döntő többségét a kémények körüli problémák okozták volt, ezért a kéményseprőkből lettek a tűzbiztonsági felügyelők.

Az országban az első önkéntes tűzoltó csoportokat az 1800-as években toborozták.

– No, de kik voltak az igazán jó tűzoltók?

- Akik valaha jó katonák voltak – magyarázott Csiszár István. – Ettől megijedt a sógor – tette hozzá, utalva az uralkodó bécsi udvarra.

A fizikai állapot, a bajtársias szellem, a fegyelmezettség jellemezte az önkéntes lánglovagokat. Éppen ezek a tulajdonságok parancsoltak megálljt a tűzoltó szövetségeknek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után. A háborúban győztes osztrákok törvénybe iktatták: Magyarországon tilos tűzoltóságot szervezni. Az 1867-es kiegyezésig megint a céhekre hárult a tűzvédelem feladatköre.

Széchenyi Ödön – Széchenyi István fia – munkásságához köthető az önkéntes tűzoltóságok egyidejű meghonosítása Magyarországon. Székesfehérváron 1873 februárjában a városi rendőrkapitány, Havranek József vezetésével állt fel önkéntes tűzoltóság. Nagyon sokan csatlakoztak már az első pillanatban a szövetséghez, 372 alapító taggal indult az egylet!

– Miért indult ennyivel?

Fehérvárt a korban nagyon sok tűz zsarolta. Háborúk, építkezések. 1862-ben akkora tűz volt, hogy hatezer ember vált hajléktalanná! Égett városnak nevezték Fehérvárt, annyira elterjedt ennek a híre a történelmi Magyarországon. Ez is tette azt, hogy örültek neki, létrejön az önkéntes szervezet, s lesz szakszerű segítség a tűz ellen – értékelt Csiszár István.

Tizenkét éven át ideiglenes helyük volt csupán a fehérvári tűzoltóknak a mai Széna tér és a Rákóczi út találkozásánál. A mohai földbirtokos, Kempelen Imre jelentős hozzájárulásának köszönhetően jutottak saját, központi laktanyához a mai Távírda utcában.

A székesfehérvári tűzoltók közül kiemelkedik Vida Pál személye és munkássága. Tizennyolc évesen alapító tagja volt a fehérvári tűzoltóságnak, majd titkárként negyvenöt éven keresztül szolgálta a szövetséget.

1889-ben a fővárosban létrejött a Tűzoltó és Mentő Egyesület.

– Ezt az öreg Vida barátunk megtudta, s Major Ferenc városi tisztiorvossal megkezdte a fehérvári tűzoltók kiképzését is erre a feladatra. Budapest után a történelmi Magyarország területén Székesfehérváron jött létre először tűzoltó és mentőegyesület – emelte ki a krónikás. – Ezt is Pali bátyánknak köszönhetjük – tette hozzá.

1910 márciusában, a Szatmár megyei Ököritó húsvéti báljában kitört tűzvész több mint háromszáz emberéletet követelt. E borzalmas tragédia okának kiderítésére a belügyminisztérium nem mást, mint Vida Pált jelölte ki. Csiszár István nézete szerint a fehérvári tűzoltó dolgozata a tűzvédelmi szabályok jelentékeny alapdokumentuma.

– Én mint volt tűzoltó, azt mondom, hogy Vida Pál tanulmánya is része annak, hogy azóta már olyan tűzvédelmi törvényeket hoztak, amely a tömegbefogadó létesítményeknél elegendő kijáratot, közlekedési útvonalat és tűzjelzőket ír elő, követel meg, hogy pár percen belül mindenki elhagyhassa az épületet – mutatott rá a szakember.