A móri Lamberg-kastély vonzza a vendégeket

Kovács Gergővel, az intézmény igazgatójával kultúráról, közművelődésről beszélgettünk. Utóbbi helyzete nagyot változott a rendszerváltás óta. Módosult az intézmények tevékenysége, szerepe. Az igazgató szerint a népművelői hivatás szakmává lett, a művelődésszervezőnek sajnos nem kell feltétlenül népművelőnek lennie. Annál is inkább, mert a hajdani kiscsoportok, önművelő társaságok, amatőr művészeti tevékenységet folytató együttesek önálló egyesületté alakultak. Ez jó is, meg rossz is. Miért jó, és miért rossz?

– Jó, mert a felelősség picit kisebb, így az e tevékenységet végzőkre rakódó teher is csökkent. De a munkák, a folyamatok összehangolása nehezebb lett. Móron önkormányzati rendelet szabályozza, hogy a bejegyzett civil egyesületeknek, amatőr alkotó­csoportoknak helyet kell biztosítanunk a próbákra, rendezvényekre. Mivel önálló egyesületekről van szó, nehéz összehangolni, hogy mindenkinek helyet tudjunk adni.

Kovács Gergő a főiskola elvégzése után 2008-ban Székesfehérvárra került, ide jött a feleségével. Az Öreghegyi Közösségi Házban dolgozott a székesfehérvári közművelődési intézmények összevonásának időszakában, azt követően jött Mórra, 2014-ben. Közművelődési igazgatóhelyettesként kezdte, a feladatai mit sem változtak a fehérvárihoz képest.

– Ugyanúgy ki kellett szolgálni a lakosságot, de mégis más volt e tevékenység, hiszen kevesebb ember lakik itt, mint a megyeszékhelyen. Összetartóbbak az itt lakók, és ez pozitívum, hiszen nem „csak” emberek vannak a rendezvényeken, hanem ismerős arcokkal találkozhatunk nap mint nap. Amikor átvettem az intézmény vezetését, nem volt nehéz dolgom, mert a korábban jól megszervezett munkafolyamatokba kellett bekapcsolódnom. Nem kellett változásokat hozni, hiszen jó csapattal, mondhatom, barátokkal dolgozom, mindenki tudja a kötelességét, és örömmel teszi a dolgát.

Tudott, Móron remek képzőművészeti élet van, ismertek a zenei lehetőségek, gazdag a könyvtáruk. Mi van, és mi is kellene még?

– Megkérdőjelezhetetlen Mór képzőművészeti, zenei, táncos élete. A Móri Bornapokon népzenei és néptáncfesztivált rendezünk váltakozva a fúvószenei fesztivállal. Működik a Képző- és Iparművészeti Szabadiskola, ahol ragyogó alkotások születnek. De mi is kellene még?

Változás e téren, ami országosan is gond: a 14–18 éves korosztály megszólítása, aktívvá tétele. Mert ha most nem szocializáljuk őket arra, hogy van művelődési ház, könyvtár, múzeum, akkor később sem fogják látogatni eme intézményeket. Változott a világ, nagyot fejlődött a technika. Nem akarjuk a technikát bevinni a napi munkánkba, a technikát a szervezésre használjuk. Elborzasztott az a kép, ami bejárta a digitális világot: egy óriási festmény előtt 10-12 gyerek ült, és – a mobiltelefonjukat nyomogatta… Az egyik középiskolával már elkezdtük az együttműködést, igyekszünk sok középiskolást az intézményeinkbe csalogatni. Amivel elégedettek lehetünk: a múzeumot 10-12 ezer fő látogatja évente, a könyvtár a maga 70-75 ezres állományával éves szinten 120 ezer kölcsönzést bonyolít le, míg évente az összes rendezvényeinken 150-160 ezer embert tudunk megmozgatni, ez pedig a 18 fős stábbal szép eredmény.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Legyen a móri kultúra otthona az ezer jó élmény, az ezer jó rendezvény háza!