2018.06.23. 09:30
A márkushegyi robbanás emlékére koszorúztak
Hajnali 4 óra 3 perckor sújtólégrobbanás történt 1983. június 22-én a Márkushegyi Bányaüzem 116-os vágatában. Harminchét bányász, köztük négy lengyel életét vesztette.
Polgármesterek és a bányaüzem képviselői is koszorúztak
Fotó: Nagy Norbert/ Fejér Megyei Hírlap
Az áldozatokra emlékezve pénteken a Fejér és Komárom-Esztergom megye határán álló bányaüzem területén felállított obeliszknél koszorúkat helyeztek el. A Himnusz elhangzása után Komárom-Esztergom megye országgyűlési képviselői, Bencsik István és Czunyiné Bertalan Judit koszorúzott, a Vértesi Erőmű Zrt. igazgatósága nevében pedig többek között Forisek István törzskari igazgató és munkatársai, a márkushegyi bányaüzem képviselői, és az érdekképviseleti szervek vezetői helyezték el a kegyelet koszorúit. Több környékbeli polgármester, így Fenyves Péter móri elöljáró is lerótta tiszteletét az elhunyt bányászok emléke előtt. A koszorúzás a bányászhimnusszal ért véget. Mi is történt a Pusztavám melletti márkushegyi bányaüzemben harmincöt évvel ezelőtt? Erről az egykori bányamester, idősebb Lisztmayer János beszélt lapunknak.
– Hajnali fél ötkor hívott telefonon a főmérnök, és arra kért, azonnal menjek be, mert robbanás történt az egyik aknában. Egész éjjel hatalmas vihar tombolt Pusztavám felett, néhány percig áram sem volt. Amikor visszatért az áramszolgáltatás, a bányaüzemben egy trafóház berobbant. De gyorsan leszögezem, a metánrobbanáshoz ennek semmi köze nem volt. Engem kértek meg, azonnal szálljak le a terepre, és minél több információt szerezzek be a hatósági vizsgálat részére. A bányamentőket már korábban riadóztatták. Ők fel is hoztak jó néhány sérült, de élő embert. Amikor leértem, két bajtársunkat láttam, akikre a hatalmas légnyomás rádöntötte a légajtót. Már halottak voltak – idézte fel lapunknak idősebb Lisztmayer János. A metángáz az egyik járat magaslatára húzódott fel, ott történhetett a robbanás, amely két irányban terjedhetett. De ez csak feltételezés. A metán, ha berobban, a levegőből elégeti az oxigént. A bányászok többségénél fulladás (mérgezés) okozta a halált. Volt, akinek a torka égett meg.
– Igazság szerint áramszünet esetén egy órán belül a járatokat el kellett volna hagyni. Ám ez akkor még nem volt szabály. Többen lent maradtak, várták az áramszünet végét, hajnali háromnegyed négyet mutatott az óra, a műszakváltás csak 6 órakor „jött volna”. Nem gondolta senki, hogy a metángáz ennyire összesűrűsödik. Lehet, hogy nem is mérték, erre a tragédiára nem is gondolhattak. Amikor visszajött az áram, egy ventilátorból vagy akár egy kapcsolóból szikra távozott, amely a metánt berobbantotta. Ezt teljes bizonyossággal – utólag – nem lehetett kideríteni. Az éjszakai műszakosok ott maradtak a mentésnél, egy sem akadt, aki ne segített volna. Mint ismeretes, a Vértesi Erőmű Zrt. a márkushegyi bányaüzemét 2014-ben felszámolta. A bánya rekultivációja – a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően – megtörtént. A telephelyet értékesítették, a procedúra még folyamatban van. Meg nem erősített információk szerint a bányászemlékművet Oroszlányba helyezik át, hiszen a 35 évvel ezelőtti tragédia áldozatai zömmel onnan származtak.