Kavicsokra festi Előszállás nevezetességeit Fáncziné Nyul Gabriella

– A rajzolást, festést autodidakta módon tanultam, de máig emlékszem mindenre, amit általános iskolai rajztanárom, a számomra kedves Svetics Lászlóné Marika néni mondott. „Ne csak nézz, hanem láss is!” Kis magocskákat ültetett el bennem, amik talán most kelnek életre. Öt éve kezdtem rajzolni, amikor áldott állapotban voltam, és ágynyugalomra ítéltek.

Érdekelt és lenyűgözött a fotorealisztikus rajzolás. Próbálkoztam portrékkal, elsőként a férjemet rajzoltam le. A grafit után próbálkoztam szénnel is, azután megismerkedtem az akrilfestékkel. Amikor az egylendület-technikás virágok festését tanultam, megszerettem ezt a festéket. Rengeteg dologra lehet festeni vele.

Például kavicsokra?

– Igen. Egyszer találtam egy cica formájú kavicsot, megfestettem. Kedvet kaptam, és sorban gyártottam őket. Sokszor ajándékoztam meg személyre szóló kavicsokkal a barátaimat. Egyszer egy nagyon kedves óvónéninek lefestettem kavicsra a kedvenc helyét, Hollókőt. Előszálláson, a templomkertben sétálva találtam szép példányokat, így értelemszerűen kis falum szép helyei kerültek rá: a templom, a ciszterci rendház kapuja, a macskahíd, a horgásztó, a kastély, az iskola. Elkészült pár festett kavics, és lesz folytatása. Farkas Imre polgármester úrral megbeszéltük, minden szép előszállási helyet megörökítek ilyen formában, és akár egy térképszerű asztalra felhelyezzük őket.

Mivel foglalkozik a mindennapokban?

– Több iskolát elvégeztem, közgazdasági érettségit is itt szereztem. Könyvelő lettem, ami igazából soha sem érdekelt. Jelenleg kézápoló- és műkörömépítőként dolgozom. Fejleszti az agyam azon részét, ami a finommotorikus mozgásért felelős. Ez szükséges az alkotáshoz is. Szeretném magam fejleszteni, többféle technikát és anyagot megismerni. Bízom a gondviselésben, ha feladatom van a képzőművészetben, akkor megtalálom, mi az. Az alkotás mindig feltölt, gyógyító erejű.

Mit jelent önnek Előszállás?

– Mindent. Olyan, mint a magzatnak a magzatburok. Születésem óta a településen élek. Férjemet, Zsoltot tizenöt évesen ismertem meg, később összeházasodtunk, két gyermekünk született, Zsófi tizennyolc, Botond négyéves. Valamennyi munkahelyem itt, a községben volt. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a kiállítással kapcsolatban, megerősített, hogy folytassam. Jézsó Istvánné Évike kedves szavakat mondott a megnyitón. Amikor elmondtam, milyen sok erőt kaptam tőle, azt válaszolta: „Ez a közösség ereje!” Örülök, hogy idetartozom, rengeteg értékes ember él a falunkban, jó itt élni.