Az ikrek története Pusztavámon folytatódik

Szász Béla és felesége Krausz Anikó fogadott, és miközben a nemrég még apró csemeték a medencében próbálták átvészelni a rekkenő délutáni hőséget, addig nyugodtan faggathattam a szülőket. Azonnal elém tárták a hírlap tíz, tizenkét éves lapszámait, amik részét képezik a családi archívumnak. A kétéves Fruzsi, Dani és Bence a móri Meseház Óvodába járt és onnan vonultak be a Petőfi Sándor Általános Iskola kapuján, ahol azóta is csak úgy hívják őket, hogy „a Szász-ikrek”. A Vértes utcai két szobás panel nagyon szűkös élettér volt, ezért családi házba költöztek, így lettek a móri ikrek pusztavámiak, immár négy éve.

Közeleg a tizenkét éves kor és bár jó testvérek, mégis egyre többször adnak hangot identitásuknak. Az egyéniségüknek megfelelő módon ugyan, de mindegyik Fruzsi, Dani és Bence akar lenni elsősorban és csak aztán Szász-iker. Közben befut a gyermek trió, sok közös vonással az arcukon. Élettel teli kamasztekintetek figyelnek a három szemüveg csillogása mögül és mindhárman focizni szeretnek a legjobban, de mégis mindegyik más és más. Az anyuka szerint Fruzsi szorgalmas és precíz, sokszor a fiúk után is rendet tesz. Daninak nagyon jó feje van, megél abból, amit hall az iskolában, míg Bencének több szorgalomra van szüksége, ezért noszogatni kell néha egy kicsit.

De aztán a többi családi történet már újra csak arról szól, hogy a fiúk együtt járnak focizni a Bozsikra és a Pusztavám TC-be, ahol most mennek U13-ból U14-be, hogy nagyon szeretnek biciklizni, főleg ha együtt megy a teljes család a Császár környéki erdők felé. Évek óta, szülői felügyelet nélkül mennek Mórra, iskolába. Sokat vannak együtt, nagyon jó testvérek, még ha néha vannak is közöttük nézeteltérések. Minden évben együtt nyaralnak, de unatkozni nem lehet mellettük ott sem. Dani lábát a szikla, Fruzsiét a tengeri sün sértette fel a horvát tengerparton, mesélné még tovább Béla, de már indulnom kell, mert a gyerekek, az egyezség értelmében, addig nem vehetnek a kézbe játékkonzolt, amíg el nem megy a bácsi.