Ferenczy Noémi tanárként, alkotóként is kreatív

Aki találkozik vele, és látja, hogyan foglalkozik tanítványaival, miket hoznak létre, úgy érezheti: ez a tanárnő nagyon a helyén van. Pedig az Erdélyből származó Ferenczy Noémi útja, hivatástudata nem volt ilyen egyértelmű. Míg ő rendezői vagy építészi pályán gondolkodott, szülei orvosnak szánták, de utóbbit elvetette. Így maradt az irodalom, azt mindig szerette, olvasni is korán megtanult. Kiválasztotta hát a magyar szakot, s a némettel együtt elvégezte az egyetemen. Ezután Somogy megyében kezdett tanítani, majd átkerült Fejérbe és a Tóparti gimnáziumba, onnan a 2000-es évek elején, három gyermeke születése után a Ciszterci Szent István Gimnáziumba. Az ott eltöltött több mint másfél évtized megerősítette hivatásában.

– Sokáig téves pályán éreztem magam, mert sosem volt bennem vágy például aziránt, hogy kiálljak mások elé, előadjak. Mára azonban átfogalmaztam azt, mit jelent számomra a tanárság. A legszebb segítő szakmának tartom, amely az emberről szól. Ha kell, pszichológus vagyok, ha kell, képletesen lelkipásztor, s persze ott van mellette az a szakterület, amelynek az értékeit, tudnivalóit átadom. Úgy gondolom, egy tanár mindenképpen értékes alkotómunkát végez.

A rendezői ambíciók azért nem múltak el. Noémi jó ideje a diákszínjátszókkal valósítja meg elképzeléseit, és úgy érzi: jól van ez így. Vezeti a Fe­jér Holló Diákszínpadot, ahol újra és újra tehetséges fiatalok tűnnek föl, akikkel sikereket érnek el. Kapott már továbbá felkérést például a Királyi Napok kapcsán, szervez iskolai ünnepségeket, legutóbb pedig kollégájával, Radics Éva énektanárral közös, Duett című estjüket rendezte meg.

A diákszínpad mára olyan népszerű lett, hogy többen szeretnének játszani, mint ahány főre a tanárnőnek energiája, ideje van. Ő ugyanis nem feltétlenül egyszerre próbál az egész csoporttal, hanem előfordul, hogy jeleneteket gyakorolnak mindennap néhány fővel, majd időnként összejön az egész társaság, s megnézik, hogyan áll az adott darab.

– Bár jó ideig csak „gomolygás” van, én mégis látom magamban az egész darabot, érzékelem a gyerekek adottságait, energiáit. Ezekből állítok össze valamit, majd meggyőzöm a társaságot arról, hogy képes megcsinálni azt, amit elképzeltem – mesél a rendezői munkáról Noémi.

Máshogy is foglalkozik azonban a fiatalokkal: például szavalóversenyekre készíti fel őket. Nagyon szeret verseket válogatni, ami nagy segítség, mert nem minden jó előadó hajlandó a művek között böngészni. Ám ha egy drámapályázathoz kér segítséget valaki, ahhoz is szívesen ad tanácsot.

S a tanárnő maga is alkot. Verseket ír például, amelyek megjelentek már erdélyi lapokban, illetve az utóbbi időben a tanárnő közösségi oldalán is olvashatók. Finom, érzékeny lelki rezdülésekről, hangulatokról tesznek tanúbizonyságot ezek az időnként születő költemények.

– A kreativitás folyamatos, ám a megnyilvánulási formák különbözőek – fogalmaz alkotói tevékenységéről Noémi. – Volt, hogy drámát írtam, viszont a kertészkedésben hasonlóan ki tudom élni magam. Van is erre lehetőség, mert Úrhidán lakunk, egy félhektáros kerttel körülvett házban. Ám ha csak fizikai munkát végzek, akkor hamar elkezd hiányozni a szellemi tevékenység. Tanév közben keveset alkotok, mert akkor a tanításba fektetem bele a krea­tív energiáimat. Alapvetően introvertált személyiség vagyok, de sokszor kifelé fordulok, onnan szerzem az élményeket, viszont mélyen befelé építkezem. A reflexióim is onnan fakadnak.

Mi pedig élvezhetjük e ref­lexiók lírai kivetülését, például ilyen sorokban: „Ha magamra gondolok, az MOST van, / a múltbéli lány bármily élénken integet, / csak ügyes hologram, / jelentem, / a tegnap a jelenben / örökre már igazoltan van távol.”

Tábori óra

Csíkcsomortán Tegnapelőtt este, július 29-én rendhagyó irodalomórát tartott a Székelyföldi Varga Sándor Verstábor lakóinak Ferenczy Noémi. Témái a szerelem népi motívumai voltak, könnyed, de nem cél nélküli interaktív előadásban. A fiataloknak óra és szórakozás volt az est!

NZP