2018.08.19. 15:30
Igazi magyar és kálozi klasszikus, paprika és paradicsom szerelméből
Ismét szezonját éli a lecsó, így mi sem természetesebb, minthogy ebben az időszakban ez az étel képezi étkezéseink egy részét, valamint az egyes megyei főzőversenyek alapját.
Nagy Dávid és társai (fent) házi húsokkal, alapanyagokkal ízesítették díjnyertes lecsójukat
Fotó: Szanyi-Nagy Judit / Fejér Megyei Hírlap
A szabadtéri főzés kíván némi rutint, hiszen az alapanyagok másként reagálnak egy ilyen közegben, szemben például a konyha tűzhelyének melegével. Kálozon ezúttal lecsó készült a kisebb-nagyobb bográcsokban, s itt is igaz volt: ahány ház, annyiféle szokás. Tojás, rizs, tarhonya, krumpli egyaránt kerülhet az ételbe, de mint megtudtuk, a bab sem ördögtől való alapanyag. A főzőverseny negyedik helyezettjei is e növény mellett tették le voksukat, s úgynevezett tojással újragondolt borsodi lecsót készítettek.
– A recept alapja valójában nem saját találmány, szóval nem tudom, pontosan mitől borsodi – mondja nevetve a főszakács, a kálozi Rábai Zoltán. Az internetről ellesett ételrecept alapját a tejföl adja, a lecsó ízvilága a belecsempészett babtól és tükörtojástól lesz még különlegesebb. Az elkészítési módot tekintve a hagymát, paprikát, paradicsomot össze kell vágni, s azokat kell összefőzni. Amikor már majdnem megfőtt a zöldségmix, a habarásnál arra kell vigyázni, hogy azt ne kapja össze a tejföl. A bab a legvégén kerül az ételbe, hogy ne főjön túl. A szabadtéri változatnál Zoltán és két fia – ifjabb Rábai Zoltán és Attila – mirelitbabot használtak, hiszen azt nem kellett előző este beáztatni, azonnal felhasználható volt. A borsodi lecsóval tavaly második helyet értek el, az idei, babbal és tükörtojással kiegészített változat pedig végül a negyedik helyre repítette a Vidám Lovas Barátok nevű csapatot.
Jól csúszott
A főzőversenyen Szabó Gábor is csapatban indult, ám végül egyedüliként állt helyt a lecsók világban. Harmadik helyezett ételéhez túrós csuszát is tálalt – melyet természetesen nem szabadtéren, bográcsban, hanem még otthon készített el: a nagy melegben inkább nem kockáztatott a túróval.
– Ez egy hagyományos, tojás nélküli lecsó – mutat rá a kondér tartalmára Gábor. – A szalonnát zsírjára pirítottam, majd póréhagymán megdinszteltem, s rátettem a paprikát. Miután az megpárolódott, hozzáadtam a paradicsomot, aztán a gombát, végül pedig egy kis főtt, füstölt tarját, hogy legyen tartalma is az ételnek – teszi hozzá. Fűszerként sót, borsot használt, illetve egy kevés csiperkegombát.
Persze a tarja is saját „gyártmány” volt, mint Gábor mondja, ennek íze érződik az ételen is: nem mindegy, hogy három, hat vagy tizenkét hónap alatt hizlalnak fel egy disznót a gazdák. A háztájiság pedig az italban is megmutatkozott: a Szőlő-hegyes-erős csapat ezúttal száraz vörösbort kínált a lecsóhoz, bár Gábor ezt a verziót édes fehérrel ajánlja igazán.
Titkos, egyedi
– Ezt a lecsót mi találtuk ki – fogad büszkén Gyenis Róbert, majd beavat az elkészítési módba: – A hagyma mindennek az alapja. Mi mindezt egy kis házi füstölt szalonnával és házi szalámival spékeltük meg, majd különféle fűszereket adtunk hozzá. Hogy ezek pontosan mik, az titok – előzi meg kérdésemet.
Róberték ugyanis úgy tapasztalják, a fűszerek nagyban befolyásolják nemcsak az étel ízét, de annak helyezését is. Bár – egészíti ki saját magát – a Haverkák nevű háromfős csapat (Gyenis Róbert, Schnei-der József és Tibor) saját szájíze szerint készítette el a lecsót: ők amúgy is mindenhez babot tesznek.
– Kevésbé szeretjük a csípős ételeket, így ez a lecsó édes vörös babot tartalmaz csak. A szabadtéri főzésnél konzervet használtunk, mert könnyebb bánni vele: a bab előfőzött, így gyorsabban, egyszerűbben elkészül – részletezi, hozzátéve, a paprika és a paradicsom elkészültét megelőző tizenöt percben adják hozzá a növényt a lecsóalaphoz.
– Akkor az igazi, ha a bab puha lesz, nem fő szét, és tökéletesen illeszkedik a lecsóba, kevésbé szószosan – magyarázza.
Köretként kenyeret és sört ajánlanak hozzá, előtte pedig házi pálinkát szolgálnak fel az éhezőknek.
Jó kis háztáji
A kálozi versenyzők egytől egyig a háztáji alapanyagokra esküsznek – így volt ezzel Nagy Dávid és csapata is.
– A lecsónk alapja a csülök. Amikor a hús eléri a félkész állapotot, hozzáadjuk a bőséges paprikát, paradicsomot, majd a házi szalonnát, a sonkaszeleteket és a szalámit is – avat be Dávid, hozzátéve, a szalonna zsírjára pirítása sem maradhat el, amelyre a hagyma kerül.
– Hivatalosan a csülök bőre később puhul meg, emiatt sokan úgy vélekednek, ha a bőrke jó, akkor az egész csülök rendben van. Valójában ez nem igaz, hiszen a csülök sokkal inasabb, mint egy sima sertéshús. Ráadásul ez a hús saját tenyésztésű, egyéves jószágból készült, a csülköt nem forráztuk, így még inkább indokolt a hosszabb elkészítési idő – részletezi Dávid.
Mint a csapatok nagy része, a fűszereket tekintve ők is elsősorban a só, bors, fokhagyma hármasára esküsznek, de azért kömény, szerecsendió és majoránna is került az ételbe a házi paradicsomlé és pirospaprikakrém mellett. A tartalmas lecsó négy első és egy hátsó csülköt, 3-4 kilogramm paprikát, 1,5-2 kg paradicsomot is magában foglalt a 25 literes kondérban. A kálozi Dávid és társai végül sikert is arattak a háztájival, melyhez házi meggypálinkát és fehérbort kínáltak.