Hetvenéves diákok borulnak Dienes Ottó nyakába

A tehetség nem egyenlően kiosztott adomány. Van, akinek több jutott, vettettük fel Dienes Ottónak, aki négy idegen nyelven beszél, ecsettel és vésővel egyaránt jól bánik – fest és farag –, esszék szerzője és versek költője. Évtizedeken át tanított a Vasvári Pál és a Teleki Blanka Gimnáziumban, nyelviskolában, a kilencvenes években az önkormányzatnál dolgozott, s ki ne hagyjuk: 1978-82 között a franciaországi Lille-i Katolikus Egyetem tanára volt!

– Azt mondja a Biblia – reagált bekezdéskezdő felvetésünkre a tanár úr –, ha van valami tehetséged, akkor alkotnod kell, létrehozni dolgokat, a többiek javára! Tehát ha van valami mondanivalónk, azt okvetlen ki kell mondani. Én úgy gondolom, hogy igyekeztem mindig a jót szolgálni és a gonoszságtól eltávolodni. Nálam a szakralitás volt az egyik fő irányadó elv, ami mindig föl tudott engemet húzni olyan magasságba, hogy alkotni tudtam – felelte.

1959-ben, 22 esztendősen jött Fehérvárra. Egyből bekapcsolódott a helyi képzőművészek közösségébe, majd csakhamar belépett a Takács Imre teremtette írói körbe is. Egy élő folyóiratot tarthattak fent – ezt megengedte, de azért ellenőrizte is a hatalom –, ezek irodalmi estek voltak, ahol költők, írók szerepeltek.

Az ELTE magyar-francia szakán frissen végzett fiatalemberre a Vasvári gimiben rögvest „rásóztak” három végzős leányosztályt.

– Nagy lelkesedéssel kezdtem, rengeteget kellett persze készülnöm, hozzáolvasnom az anyaghoz. Nagyon jó volt ott tanítani, egy szabadabb szellemű gimnázium volt. A Teleki (1970-1991 között tanítottam ott) szigorúbb, világnézetileg is tömörebb iskola volt – emlékezett vissza.

Dienes Ottó – a háború alatt – Egerben kezdte meg iskoláit, ott is érettségizett. Régiségeket (sok ó pénzérmét) gyűjtött, ha szünetet hagyott az olvasásban nyelvet tanult, vagy barátival kirándult. Édesanyja hagyta őt szabadon létezni.

– Csillapíthatatlan vágy volt bennem a tudásra! – fogalmazott.

Két egykori tanára is meghatározó volt számára. – Habis György volt a magyartanárom, régi svádájú úriember volt, még nem „kommunizálódott”, csodálatos órákat tartott. Mjazovszky Albert francia szakos volt, nekünk már oroszt tanított. Szerettük az orosz nyelvet, az oroszokat nem annyira – mesélte.

Talán az ő mentalitásukat is átvette később Dienes Ottó.

Volt-e tanári eszményképe? Kérdeztük.

– Szigorúság, jókedv és megkövetelni az anyagot! Jó kedélyű órákat tartottam, nevetgéltünk is néha. Ma is emlegetik az ötvenéves évfordulókon. Vén aggastyánok jönnek, régi diákok – szólt huncutul a 81 esztendős úr. – Minden önlegyezgetés nélkül mondhatom, hogy ma is vannak olyanok, akik szinte a nyakamba borulnak!

Szavazzanak

A hét jelölt közül hárman kapják meg az egymillió forinttal járó Fejér Megyei Prima Díjat, egyikük pedig a közönségdíjat, amely negyedmillió forintot ér. Utóbbiról a Fejér Megyei Hírlapban mellékelt szavazószelvény visszaküldésével olvasóink is dönthetnek. Online a fejer.vosz.hu vagy a szekesfehervar.hu honlapokon voksolhatnak.