Más lehetőség is van az avar eltüntetésére, nem csak az égetés

Október 8-tól, azaz hétfőtől, október 15-ig, hétfőig lehetőség nyílik a fehérváriaknak arra, hogy – a helyi jelentőségű védett természeti terület kivételével – elégessék a telkükön az avart, illetve az egyéb növényi hulladékot. Az égetés 8 és 20 óra között engedélyezett, vasárnap azonban tilos alágyújtani az összekupacolt avarnak.

A nedves avart, a frissen levágott gallyakat azonban nem olyan könnyű elégetni, a művelet nem egyszer sűrű füsttel jár. Ennek pedig nem feltétlenül örül mindenki.

Komposztálással két legyet ütünk egy csapásra

A kerti – és háztartási – zöldhulladék eltüntetésének van egy másik, a környezetet – és a szomszédokat – lényegesen jobban kímélő módja. Ez a komposztálás. Ennek ráadásul van egy másik előnye is: a művelet révén akár már 3-4 hónap elteltével jó minőségű szerves trágyához jutunk, melyet az ágyásokban vagy a szobanövények cserepeiben is felhasználhatunk.

Ha a zöldet – lehullott levelet, levágott füvet, a leveshez használt zöldség héját – simán csak összegyűjtjük a kert sarkában, akkor az is – utóbb mint előbb – összeérik. A szakszerű komposztálás azonban ennél bonyolultabb. A témáról a Gaja Környezetvédelmi Egyesület jelentetett meg kis füzetet, amely elolvasható az egyesület honlapján is. Ebben olvashatjuk, hogy a komposztálás a fenntartható gazdálkodás eszköze. A komposztálás humuszkészítés a természeti folyamatok utánzásával. Míg az istállótrágyából egyszázadnyi humusz képződik, addig a komposzt esetében a trágya egyhuszad része tartósan megmarad a talajban.

Minden komposztálható, ami biológiailag lebomlik, csak van, ami gyorsabban, és van, ami lassabban. Így például – a közhiedelemmel ellentétben – a dió levele is.

Se száraz, se túl nedves

Használt raklapból a legegyszerűbb komposztálókeretet készíteni, de hatékonyabb – és drágább – a gyári komposztsiló. A komposztálás az aprítással kezdődik. A levágott füvet érdemes előbb megszárítani, különben befülled, megrohad. Vagy – ez praktikusabb eljárás – nejlonzsákba tölteni úgy, hogy 20 centinként földet adunk hozzá. Aztán a zsákot néhány napig időnként arrébb kell gurítani, hogy a föld és a fű összekeveredjen.

Fontos, hogy a komposztot nem szabad tömöríteni! A kellő szellőzés érdekében időnként ajánlatos átforgatni. Ezt egy másik komposztálókeret felhasználásával tehetjük meg a legegyszerűbben. Ügyelni kell arra, hogy a komposztálandó anyag ne száradjon ki, és ne is legyen túl vizes. Ehhez szükség lehet a tetejének a letakarására. A komposztálás – kellő gyakorlás után – művészetté válhat, miként az a füzetecskében olvasható. Tény, hogy kicsit macerás dolog, de ha egészségünk, környezetünk állapota – na meg a jó szomszédság – forog kockán, akkor megéri fáradni!