Meghódítaná a Sarkvidéket a bicskei Zólyomi Ádám!

– Azt gondolom – mondhatom ezt sokunk nevében is – hogy az ilyen jellegű izgalmakat inkább nézzük a tévében, moziban, mintsem éljük át személyesen. Honnan és mikor jött Önben az elképzelés, hogy meghódítsa a Sarkvidéket?

– Ha az ember nyitott szemmel jár, és szembe jön vele egy ilyen lehetőség, szerintem bele kell vágnia. Függetlenül attól, hogy az a világ mely részén van. Az élet sajnos túl rövid ahhoz, hogy a lehetőségeket hagyjuk kicsúszni a kezünkből. Egy ilyen kaland során az ember megismerheti önmagát és a természetet, mi több, eggyé lehet a természettel. Valamint az eseményre a világ minden tájáról érkeznek majd résztvevők, így ennél jobb alkalom és lehetőség szerintem nem is kell. Minden és mindenki adott ahhoz, hogy egy nagyszerű élménnyel távozhasson mindenki.

Nem első magyarként szeretnék részt venni a Polaron és bízom benne, hogy nem is utolsóként, de motiválni szeretnék mindenkit: merni kell nagyot álmodni és tenni azért, hogy ez az álom valóra váljon! Sokan egy ilyen kihívásra azt mondhatják, hogy ez lehetetlen. De egy dolog mindaddig lehetetlen csupán, amíg jön valaki, aki erről nem tud, és megcsinálja! Ez vezetett ahhoz, hogy jelentkeztem és szeretnék részt venni a Fjällräven Polaron.

– Milyen nyereményekre számíthatnak a legjobbak? Számít egyáltalán bármit is vagy inkább a kaland maga a nyeremény?

– Az eseményre való kijutás maga a verseny, ami a „jutalma” a nyerteseknek az egy 6 napos 300 km hosszú kutyaszános túra Norvégiából Svédországba. Az, hogy ott milyen egyéb meglepetéssel várja a résztvevőket a cég, arról csak annyi információm van, amennyi a weboldalukról, valamint a tavalyi videókból meg lehetett tudni.

Viszont a kérdés második fele egyben válasz is önmagára: Egy ilyen kalandban részt venni maga a fődíj. Egy nem mindennapi lehetőség. Ez a legjobb példa azokra a történetekre, amit a nagypapák mesélnek az unokáknak és ők csillogó szemmel figyelik. Ez alapján szerintem mindenki elismerheti, hogy ez tényleg egy életre szóló élmény. Egy olyan „Nap” ami nem csak életünk delén, hanem alkonyán is ragyogóan süt.

Szavazzuk be Ádámot a versenybe!

Az évente megrendezésre kerülő Fjällräven Polar eseményre két módon lehet bejutni. Összesen 10 régió van, melyekből fejenként 2 fő vehet részt a megmérettetésben. A kiválasztás folyamatában olvasóink is segíthetik Ádámot, hiszen míg 1 főt a Fjällräven zsűrije választ ki, addig a másik résztvevő a régiójában legtöbb szavazatot begyűjtött versenyző lesz. A bicskei fiatalembert a program weblapján keresztül segíthetjük hozzá álmai versenyéhez.

– Hogy zajlik Önnél a versenyre való felkészülés?

– Az utóbbi években egyik ismerősömnek hála eleinte kipróbáltam egy-két egyszerűbb túraútvonalat. Elég hamar rákaptam az ízére és ma már az egyik fő szabadidős tevékenységemmé nőtte ki magát. Annyira, hogy idén belevágtam a világon talán legjobban ismert európai túrába, a Tour du Mont Blanc-ba. Ez a Mont Blanc-ot megkerülő 170 km hosszú túraút három országon keresztül (Franciaország-Olaszország-Svájc) vezet és több, mint 10 000 m szintkülönbséget kell leküzdenie annak, aki a teljesítésére vágyik. Ez már lényegesen megterhelőbb kihívás volt, mint amire az ember itthoni domborzaton vállalkozni tud. Rengeteg tapasztalattal és rengeteg új ismerősre tettem szert mind Európán belül és a tengeren túl is.

Azt figyelembe véve, hogy a Polar nem igényel semmilyen előzetes tapasztalatot (sem a kutyaszánokkal kapcsolatosan, sem a téli túrázással kapcsolatban), nem árt az állóképességet fenntartani a téli, bejglis időszakban sem.

– Ön szerint mi lehet a sarkvidéki túlélés kulcsa?

– Az ember annak ellenére, hogy rendkívül alkalmazkodó, leginkább a saját klímáját részesíti előnyben. Véleményem szerint a túlélés kulcsa a kitartásban és a hitben rejlik. Az embernek feszegetnie kell a határait és hinni önmagában. A jelen világ is főleg e tulajdonságoknak hála fejlődött és fejlődik napjainkban is. A Fjällräven Polaron outdoor expertek kísérik a részvevőket, beavatva őket a sarkvidéki életbe, valamint a túlélés fortélyaiba. Így nem csak egy felejthetetlen kalandnak lehet részese az ember, hanem nagyon sok hasznos dolgot is elsajátíthat!

– Amikor épp nem filmekbe illő kalandokban vesz részt, mivel tölti az idejét?

– Élem a mindennapok életét. Igyekszem tartalmasan eltölteni a napokat, mindig úgy álomra hajtani a fejemet, hogy eredményes volt a nap. Ezen felül ábrándozok, hisz ez az alapja mindennek. Elképzelem magam különböző helyeken és helyzetekben, majd utána járok, hogyan lehet megvalósítani mindezt, függetlenül attól, hogy mások által akár őrültségnek titulált dologról lenne szó. Ezeknek a helyeknek vagy helyzeteknek nem kell külföldön lennie, de még másik városban sem muszáj. Véleményem szerint a lehetőséget kell meglátni mindenben.

– Milyen kapcsolatot ápol a kutyákkal? Szereti őket?

– Imádom őket. Lényegében fajtától függetlenül mindegyiket. De van egy, akit az összes többinél jobban: Bleckynek hívják, aki egy komondor-kaukázusi keverék. Tisztelem a hűségüket, valamint a feltétel nélküli odaadásukat és szeretetüket. A kutyák valahogy értik az emberi érzelmeket, és ha kell, megvigasztalnak, ha kell, velünk örülnek. Nem véletlenül illeti őket a jelző, hogy „az ember legjobb barátja”. Alapul véve a sarkvidéket és a szánhúzó kutyákat ez hatványozottan igaz.

– Már gyermekként is álmodozott arról, hogy ilyen izgalmas élete lesz? Mi szeretett volna lenni felnőttként? Hol tanult?

– Gyermekként nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, mindennap más akartam lenni pont, ahogy József Attila: Altató versében áll: „…Tűzoltó leszel, s katona! Vadakat terelő juhász!…”. Abban viszont bíztam, hogy világot fogok látni, utazgatni, más emberekkel és más kultúrákkal megismerkedni. A bicskei általános iskolát és a budapesti középiskola követően az egyetem is egyfajta utazás, kaland volt az életemben. Valamint az iskolai életút során az is körvonalazódott, hogy ki, illetve mi szeretnék lenni. Ennek köszönhetően jelenleg gépészmérnökként dolgozom. Az viszont nem hittem volna, hogy ilyen jellegű vállalkozásokba kezdek, mint például a Fjällräven Polar, annak ellenére, hogy mindig is kerestem az izgalmakat, a kalandot, így az ábrándok és tervek helyét átvette az azok megvalósítása.

– Hogyan lehet a napi rutint összeegyeztetni a hobbijával?

– Nem egyszerű dolog, de nem is lehetetlen. Ha megtetszik egy helyszín, vagy esemény, utána olvasok, utána járok. Amennyiben a „kutakodás” után még mindig szimpatikus, elkezdem mérlegelni a lehetőségeket (pl., anyagi vonzat, szabadság, stb…) és aszerint megtervezni egy utat. Lehetőség szerint igyekszem nem egyedül részt venni ezekben a kalandokban, mind a társaság miatt, mind pedig azért, mert az élmények sokkal jobbak és maradandóbbak, ha megoszthatjuk valakivel.