Egy közismert városi angyal: Ocskay Zsuzsa

Aki ismeri Zsuzsát, az tudja, minden ősszel angyalokat keres, akiknek a segítségével szebbé és örömtelibbé varázsolja a nevelőotthonokban élő gyermekek és utógondozott fiatalok karácsonyát. A beérkezett csomagok megtöltik a jégpályán az irodáját, és otthon a saját garázsát is, ahová ebben az időszakban semmi más nem fér. Ezeket aztán személyesen viszi el az otthonokba, és több helyen a karácsonyi ünnepségen is részt vesz. Az idén órák alatt elkeltek a helyek.

Tehetségek és otthonban élők

– Az Ifjabb Ocskay Gábor Alapítványt öcsém halála után, az ő hagyatékából hoztuk létre 2010-ben. Fő tevékenységünk az utánpótlás játékosok támogatása, segítése. Ezt a legkülönfélébb módon tesszük: előfordul, hogy felszerelést vásárolunk, vagy hozzájárulunk a hazautazáshoz, az étkezéshez – főleg erdélyi gyerekek esetében –, de az egyik legnagyobb élmény a jutalmazott fiatal tehetségek számára, hogy együtt edzhetnek az EBEL-játékosokkal, ahol a vezetőedző ilyenkor különleges, közös feladatokkal készül. A lehetőségeink elég szűkösek, hiszen az adóból felajánlott 1 százalékokból élünk, de igyekszünk jól beosztani, amink van, és a lehető legjobb módon segíteni – mondta el Zsuzsa.

Másokat segíteni nemcsak ünnepekkor, egész évben fontos lenne

Az alapítvány másik célja a Fejér Megyei Önkormányzat Gyermekvédelmi Központjának támogatása. A karácsonyi időszakban célzott ajándékokat visznek az otthonokban élőknek, ami azt jelenti, hogy a gyerekek leírják, mit szeretnének – nem kell persze nagy dolgokra gondolni – és azt a fentebb már említett angyalok megveszik és becsomagolva eljuttatják Zsuzsához. De az alapítvány az ünnepi időszakon kívül sem feledkezik meg róluk, ilyenkor például egy vállalkozónak köszönhetően rendszeresen visznek nekik friss gyümölcsöket, Hajas László és csapata pedig minden májusban frizurát vág a jelentkezőknek. Természetesen szigorúan ingyen, önkéntes alapon. Sokan persze azt gondolják: könnyű Zsuzsának, hiszen egy ismert fehérvári család sarja, megvannak az összeköttetései.

Segíteni egész évben fontos

– Nem tagadom, hogy nyilván a támogatók egy része az ismeretségi körömből került és kerül ki, akik egy kicsit miattam is vállalják az önkéntességet. Ám vannak olyanok is, akik teljesen idegenek, távoli településekről, sőt külföldről jelentkeznek, és egyáltalán nincs közük a jégkoronghoz. Szerintem sokat jelent, hogy mi pénzt sosem gyűjtünk, az ajándékozás célzottan történik, így az is tudható – videókat is készítek a gyerek­otthonokban az ajándékok átadásáról –, hogy jó helyre és biztosan oda kerül az ajándék, ahová szánták. Azt is el kell azonban mondanom – nekem is vannak korábbi rossz tapasztalataim –, hogy Magyarországon az adományozás sajnos még mindig inkább a szanálásról szól: évekkel ezelőtt kaptunk mi is leszakadt kezű babát, kitöltött iskolai munkafüzetet vagy húr nélküli gitárt. Pedig a nevelőotthonos gyerekek is vágynak szép ruhákra és jó játékokra – árulta el Zsuzsa. És persze vágynak szép mesékre is.

Bécike és Lujzi kalandjai

Nos, Zsuzsa ebben is tud segíteni, hiszen saját maga is ír meséket. Bécike és Lujzi kalandjaiból idén az ötödik kis kötet jelent meg. A tanulságos meséknek persze megvan a maguk története: Zsuzsa idősebb fia, a ma már 11 éves Bendegúz ajak- és szájpadhasadékkal született, így rengeteget utaztak vele orvoshoz, sok időt töltöttek el rendelőkben, illetve a kórházban a számtalan műtét miatt. Egy idő után unalmassá váltak a mesekönyvek, és Bendegúz azt kérte anyukájától, meséljen fejből.

– Az oviban mindig történt valami Bendegúzzal, amit beleszőttem a mesébe, persze mindig tanulságos formában. A történeteket aztán együtt alakítottuk úgy, hogy meglegyen az aktuális probléma megoldása. A férjem vetette fel, hogy ezeket a meséket össze kellene gyűjteni, és kiadni. Így születtek meg a mesekönyvek, amelyeket ötödik éve az adventi időszakban ajándékba kapnak a város nagycsoportos óvodásai – mesélte Zsuzsa, akinek fejében számtalan történet van még – a legközelebb kötetben szeretne a környezettudatos nevelésre ráerősíteni –, sőt otthon a családdal már teszteli Bécike és Lujzi kalandjainak társasjáték változatát is.

De beszélt még egy tervezett alapítványi bálról és egy új, húsvét környékére, szintén a nevelőotthonos gyerekek számára szervezett gyűjtésről is. És hogy honnan veszi az energiát mindehhez? A családjától és a barátaitól. Rengeteg támogatást, szeretetet és segítséget kap a szüleitől, a férjétől és persze a gyerekeitől is. A sportolói múltjából is merít, a kitartást, a küzdeni tudást kosárlabdázóként tanulta meg. Szerencsésnek tartja magát, amiért azt csinálhatja, amit szeret – tegyük hozzá csendesen, az alapítványi munka nem jár fizetéssel – és hálás azokért az emberekért, akik körülveszik őt. Sokan pedig hálásak lehetnek neki, aki angyalokat keres minden évben, mert Zsuzsa maga is egy angyal.