Elkötelezett ráckeresztúri értékőrzők

Bereznai Istvánnét, a Ráckeresztúri Települési Értéktár Bizottság elnökét az elmúlt évi munkáról s a jövőbeli tervekről kérdeztük.

– Nagyon fontosnak tartom, hogy a kistelepüléseken élők is végiggondolják, mi az, amit meg kell becsülni, amíg lehet, s mi az, amit szeretnének megőrizni az utókornak. Nálunk is számos érték található, mindegyikről talán még az itteni emberek sem tudnak.

A bizottság döntése alapján 2018-ban a következő értékek kerültek a ráckeresztúri települési értéktárba: az 1347-ben kelt határjárási okmány (melyben először említik Keresztúr nevét), a Szüts–Ivánkay-kastély, a Pázmándy–Petheő–Lyka–Brauch-kastély, a szüreti felvonulás és bál mint hagyomány, a Ráckeresztúri Pávakör, Herkli Istvánné alkotótevékenysége és a világrekorder magyar tarka tehén, Auguszta 26 története. Jelenleg huszonegy érték szerepel az értéktárban.

– Gondolom, a lista még nem teljes.

– Korántsem. Az idén is számos javaslat kerül a bizottság elé, így várhatóan felvesszük az értéktárba a temetőkápolnát, Németh Mihály helytörténeti gyűjteményét, a sibálás népszokást, Molnár Antal amatőr meteorológusi tevékenységét, Kocsi Mayer Gyula iskolaszervezői és méhészeti tevékenységét, a ráckeresztúri születésű Éber Sándor festőművész alkotótevékenységét. De folytathatnám a sort.

– Úgy tudom, megalakult a helytörténeti klub. Hogyan működik?

– Igen, a könyvtárral közösen hoztuk létre. Az értékőrzéshez, értékek gyűjtéséhez összefogásra van szükség, s a kutatás nagyon időigényes munka. A Ráckeresztúri Helytörténeti Klub tagjai elkötelezettek e téren, de szívesen tanulunk másoktól is. Tavaly vendégünk volt Ercsiből Szili Istvánné, az ottani honismereti klub vezetője. Májusban a ráckeresztúri gyökereit megtaláló Máday Norbert műgyűjtővel és Lakatos Tamás családfakutatóval találkoztunk. A régi húsvéti népszokásról, a sibálásról is szó esett, jó lenne újra feleleveníteni e régi hagyományt (bár én nem nagyon rajongtam érte lánykoromban).

– Az értékek gyűjtésén kívül azok megőrzése, megismertetése és átadása is fontos. Ezért mit tudnak tenni?

– Pontosan így van. Terveink szerint pályázatot írunk ki a gyerekeknek, melynek célja, hogy beszéltessék szüleiket, nagyszüleiket, esetleg dédszüleiket. Gyűjtsenek minél több helyi történetet, akár sütemény- vagy ételrecepteket. Jó lenne egy-egy család szokásairól is képet kapni. Például arról, hogyan ünnepelték régen a karácsonyt, vagy milyen ételek kerültek az asztalra húsvétkor. Ha minden jól alakul, a nyáron honismereti napokat (esetleg napközis tábort) szervezünk ugyancsak gyerekeknek. Találkoznának gazdálkodókkal, megismerkednének a Hősök kertjében álló emlékművek történetével. Kirándulnánk a kanálishoz, mely régen is a fiatalok kedvelt helyszíne volt. Úgy vélem, ha nem ismerik a lakóhelyüket, nem is tudnak kötődni hozzá.

– Célkitűzéseikhez találnak támogatókat?

– Bízom benne, hogy mindig lesz, aki segítsen. Tavaly például a Zöld Erdő Vadásztársaság tagjai tették rendbe önkéntes munkával kiemelt értékünk, a Szentháromság-szobor környékét. Az 1779-ben emelt műemlék idén 240 éves, mindenképpen szeretnénk méltóképpen megemlékezni e jeles évfordulóról. Az önkormányzat is mellettünk áll, mindenben támogatja munkánkat, s bízhatunk a falujukat szerető lokálpatrióta magánszemélyek önzetlen segítségében is.