Horváth Csabát egészen elbűvölte a folyékony fém

Horváth Csaba 30 éve dolgozik a Köfém öntödéjében, és 32 éve tagja az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek. De kezdjük a legelején:

Hogy lesz egy Sopronban érettségizett gimnazistából metallurgus, magyarul, kohómérnök?

– Eredetileg geofizikus szakra jelentkeztem Miskolcra, de második helyen a metallurgiát jelöltem meg, amiről annyit tudtam, amennyit a felvételi tájékoztatóban leírtak. Mivel a matek felvételit elszúrtam, metallurgus lettem. Nem bántam meg, már az egyetemen nagyon megszerettem ezt a szakmát, a folyékony, ezüstösen csillogó alumínium teljesen elvarázsolt – mesélte a kezdetekről Horváth Csaba, aki kérdésünkre elmagyarázta, mit csinál egy metallurgus. Nos, a fémelőállító, ahogy a neve is mutatja, fémek előállításával foglalkozik. Ám míg a vaskohász csak vassal, addig a fémkohász minden mással, ami nem vas: arany, ezüst, alumínium, réz. Mivel Magyarországon a könnyűfémek közül csak alumíniummal foglalkoznak, így Horváth Csaba alumíniumkohász lett.

– Azt szoktam mondani, amikor a szakmámról kérdeznek, hogy a metallurgus olyan, mint a meteorológus: mindkettő megpróbál valamit megjósolni. A meteorológus az időt, én meg azt, hogy milyen fémet öntök, és előfordul, hogy mind a ketten nagy hibaszázalékkal dolgozunk – nevetett a szakember, aki komolyra fordítva hozzátette, ma már különböző számítógépes programokkal lehet kiszámolni az alumínium ötvözési arányait. Kevesen tudják, hogy az alumíniumnak igen sok fajtája létezik. A Köfémben például 140 különböző tulajdonságú ötvözetet gyártanak.

Több elismerést is kapott

Horváth Csabát szakmai lelkesedése, állandó tanulni és fejlődni vágyása már egyetemista korában arra sarkallta, hogy az 1892-ben, Selmecbányán alapított és a mai napig az ottani bányászhagyományokat őrző OMBKE tagja legyen. A balekoktatásról, a különböző szakestélyekről minden bizonnyal többen hallottak. Nos, ezek a félig vicces, mégis komoly hagyományőrző szokások – Selmecről származik többek között a ballagás és a Gaudeamus igitur kezdetű dal is – meghatározó élményt adtak és adnak ma is a bányász- és kohászmérnök-tanulóknak és végzetteknek egyaránt. A székesfehérvári területi szervezetnek Csaba tíz évig volt a titkára, 2007 óta pedig a fémkohászati szakosztály vezetőségi tagja. Tevékenységéért több elismerést is kapott.

– 2001-ben megkaptam az OMBKE plakettjét, 2007-ben pedig a Debreczeni Márton-emlékérmet vehettem át. Tavaly december 4-én a legmagasabb itthoni kohászkitüntetéssel, a Szent Borbála-éremmel tüntettek ki. Ezt évente négyen kaphatják meg. Fehérváron rajtam kívül egy ember, Kóródi István büszkélkedhet még ezzel a kitüntetéssel – árulta el a metallurgus, akinek a fém­öntés mellett a másik hobbija a kispályás foci. Olyan hobbi, amit munkájához hasonlóan kitartóan és komolyan űzött évtizedeken keresztül: saját csapatot alapított, amellyel a fehérvári kispályás bajnokságban játszottak, és amelynek kapitánya, később menedzsere volt. Ám szeptembertől minden téren kiszállt. Véletlenek azonban, mint tudjuk, nem léteznek: a csapat új, fiatal menedzsere éppen az öntödében helyezkedett el. Egy dolgot sajnál egy kicsit – mivel a felesége is metallurgus –, hogy nem sikerült kohászdinasztiát alapítania. A gyerekei ugyanis más pályát választottak.