Valamire büszkének kell lenni – Évről évre emlékév van Enyingen

Kató Balázs „gyüttment” Enyingen. Mi végre kérjük évet értékelni őt? Az okokat sorban, illetve a sorok között mutatjuk. Balázs 1980-ban feleségével összekapaszkodva érkezett meg Enyingre a távoli Budapestről. Tanárlakást kapott a tanár házaspár. Kató Balázs úgy 10 évig magyar nyelvet és irodalmat, s közben rajzot oktatott a nebulóknak itt, kislabda-hajításnyira a Balatontól.

1990-ben beszólt a politika, s jót mondott. – Amikor jött a rendszerváltoztatás, akkor én úgy gondoltam, hogy illő részt venni a dolgok sodrásában. Önkormányzati képviselő voltam négy évig – meséli.

Úgy gondolkodott, ha egyszer van véleménye, s lehetősége támadt, hogy ne csak beszéljen, nosza, érdemes belevágnia. A letelt ciklus után képviselőként nem, de mint külsős bizottsági tag folytatta az önkormányzati munkát.

– Rájöttem, hogy nem nekem való a politikusi pálya. Majdnem nehezebb volt kikerülni belőle, mint bekerülni – mondja a befejezésről.

Feleségével közösen 1996-ban hozták létre nyitott fazekasműhelyüket, a Cserepes Csűrt, amely 2003 óta van jelenlegi helyén, a Rákóczi utcában. Iskolai osztályok, sőt munkahelyi kollektívák is jönnek ide foglalkozásokra, hogy beletapogassanak az agyagba, kifürkésszék a fazekasság rejtelmeit.

– Annak idején arra gondoltunk, hogy itt a Balaton, majd jönnek a nyaralók. Ám hamar el kellett felejtsük, hogy valamit is lekanyarítsunk a balatoni turizmusból. Ennek sok oka volt, az egyik: Enying itt van 8 kilométerre a Balatontól, de az összes régi Balaton-térképen, ahol Enying lenne, oda a feliratot, a jelmagyarázatot tették… Mintha Enying nem is létezne. Más, távolabbi települések rajta vannak. S azért is van ez, mert mi Fejér megye vagyunk, nem egy Balaton-parti megye – teszi hozzá.

Járnak persze Enyingre nyaralók: főként bevásárolni. S az internet is oldotta kicsit a térképanomáliát. Kató Balázs tapasztalata szerint leginkább a díszes, cégéres házuk előtt repetitív elhaladó, az Alföldről a Balaton felé igyekvő visszajáró turisták azok, akik előbb-utóbb betérnek hozzájuk.

Hősünk tagja az Enyingi Városvédő, -Szépítő és Hagyományőrző Társaságnak. Ifjúkori amatőr színjátszó mivolta okán, ha beszédeket kell mondani az általuk szervezett ünnepségeken, a június 4-i nemzeti összetartozás vagy az október 6-i aradi vértanúk napján, hamar ráesik a beszélő szerepe. Nem csoda, hogy a tavalyi Vas Gereben-emlékév több rendezvénye során éppen ő bújt a most már 151 éve elhunyt író bőrébe; mintegy megtestesítette az ünnepeltet. Könnyebben fogadták be így Vas Gereben életrajzát, gondolatait az érdeklődődők.

– Az utóbbi három év mind valamilyen emlékév volt Enyingen, ez egy jó dolog, mert úgyis az a gond Enyinggel, hogy nagyon huzatos város. Jönnek-mennek az emberek. Aki volt értelmiségi, az elment, aki meg van, az mind jött valahonnan. Ez egy furcsa állapot. Valamiben meg kell kapaszkodni! Valamire büszkének kell lenni! Föl kell mérni, hogy egyáltalán hol élünk, miért szép, miért jó ez a hely! – vallja Kató.

Vas Gereben a 19. század középső harmadának embere volt. – Az elnyomott szabadságharc után a Bach-korszakban minden arról szólt, hogyan lehet elvenni a magyarok önbizalmát, kiszívni az energiájukat. Vas Gereben beleszállt ezekbe a küzdelmekbe. Nekem erőt adott – mutat rá Vas Gereben munkásságának aktualitására.

– Az író nevét viselő könyvtár fantasztikus programokat szervezett Vas Gereben tiszteletére. Le a kalappal előttük! – dicséri a társakat.

Az emlékév szervezői például helytörténeti jellegű játékos feladatokkal a gyerekeket is el tudták érni. Egy kiállítást is összeállítottak Vas Gerebenről, amelyen egy valódi vasgerebent is bemutattak. Ez az elfeledett tárgy tulajdonképpen egy keményfa deszkára illesztett tüskés vasfésű. Radákovics József szúrós, kíméletlen stílusához hasonlatos, ezért lett írói álneve: Vas Gereben.

Idén Belák Sándort ünnepli évhosszat Enying. Róla lesz még időnk írni. Kató Balázs ismeretadása szerint párját ritkító karriert befutó kutatóorvos volt, foglalkozott többek között balneológiával, virológiával.

– A reumaorvosok között kultusza van. Egyesületük kétévente Belák Sándor-plakettet ad fiatal orvosoknak. Náluk ez egy élő hagyomány. A mi társaságunk is minden évben megemlékezik Belák Sándorról az ő enyingi emlékhelyénél – fűzi még hozzá Balázs. Tessék, van mire büszkének lenni.