Több a sajátos nevelési igényű gyermek – A megyei helyzetről Mile Anikót kérdeztük

A Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatóját, Mile Anikót arra kértük, beszéljen a megyei helyzetről. Ám először tisztáztuk, mit jelent az SNI.

– A sajátos nevelési igény egy eltérő fejlődést jelző állapot, amelynek meglétét szakértői bizottság vizsgálja. Egy gyűjtőfogalomról van szó, amely a pedagógiai többlettámogatást igénylő zavarokat, fogyatékosságokat foglalja magába. Azért összetett, mert beletartoznak egyrészt a klasszikus fogyatékossági kategóriák – például mozgáskorlátozottság, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékosság –, ezenkívül része az autizmus, spektrumzavar, illetve az egyéb pszichés fejlődési zavarok, amelyek a súlyos tanulási, figyelem- és magatartási zavarokat jelentik.

2017/18-as tanévben valamivel több mint 4000 SNI gyermek volt a megyében

Mile Anikó megerősítette, hogy országos szinten valóban több az SNI gyermek. Ez számokban kifejezve azt jelenti: míg a 2016/17-es tanévben 85 730 volt a számuk, addig a 2018/19-es tanév eddigi adatai szerint már 89 052. Ez közel 4000 fővel több SNI gyermeket jelent, ami a főigazgató szerint soknak számít. Az adat azért is külön figyelemre méltó, mert a nappali oktatásban, köznevelésben részt vevők száma ezzel szemben csökken, nem éri el az 1 millió 500 ezer főt. A növekedés tehát arányaiban is jelentősebb. Fejér megyére vonatkoztatva a 2017/18-as tanév a mérvadó, ekkor valamivel több mint 4000 SNI gyermek volt a megyében.

Az emelkedés különösen az egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő gyerekeket érinti. Jóval több például a diszgráfiás, diszlexiás gyermek, mint korábban. Itt azonban nehéz megállapítani, hol van a határ az enyhébb kategóriát jelentő BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség) és az SNI állapot között. Előbbi esetén nincs szükség gyógypedagógusra, hanem a gyermek nehézségei az általános nevelés, oktatás keretében, fejlesztő pedagógus bevonásával, megfelelő pedagógiai módszerekkel jól kezelhetők. Továbbá, míg a BTMN átmeneti állapot lehet, addig a sajátos nevelési igény tartós, átfogó problémát jelent.

A család számára trauma lehet

Az SNI megállapításánál fontos kiindulópont az óvoda, az iskola vagy a szülő jelzése. Ha valaki észreveszi, hogy a gyermeknek nehézségei, problémái vannak, akkor a járási szakértői bizottságokhoz lehet fordulni. Ott gyógypedagógus, pszichológus, esetleg orvos vizsgálja meg a gyermeket, s lehet, hogy csupán valamilyen nehézséget állapítanak meg, és erre vonatkozó útmutatást adnak. Ha azonban fölmerül a sajátos nevelési igény gyanúja, akkor a családot továbbküldik a megyei szakértői bizottsághoz, mert ott, egy második vizsgálat után történik az SNI megállapítása. A bizottságnál dolgozó szakemberek igyekeznek körültekintően közölni a tényt, hiszen a család számára ez trauma lehet. A feldolgozásban szintén tudnak segítséget nyújtani, ahogy azt is meghatározzák a szakértők, hogy a továbbiakban integrált vagy elkülönített nevelésben, oktatásban vehet részt a gyermek. A helyzet nem könnyű, mert viszonylag kevés a gyógypedagógus, de a megyében segítséget jelentenek az utazó gyógypedagógusi hálózatok.

Mile Anikó hozzátette: jó lenne, ha szerveződne olyan neveléstudományi kutatás, amelynek ez a témája. Mert ma valóban pontosabban diagnosztizálható az SNI, mint néhány évtizede. Feltételezhető azonban, hogy a társadalmi és technológiai változásoknak, a felgyorsult életmódnak is „köszönhető” a jelenség.